A sajtóban szinte napi szinten lehetett hallani a lengyel határőröket ért támadásokról, a Migrációkutató Intézet munkatársainak ezeket is alátámasztották beszélgetőpartnereik. Miklasz elmondta, a migránsok rátámadtak a határőrökre és gyakran saját gyermekeiket használták pajzsként. Hozzátette:
bár a belaruszok a migránsok közé vegyülve nem lépték át a határt, fel-feltűntek Lukasenka egyenruhásai a tömegben, ahova a feszültség fokozásának érdekében szivárogtak be.
Kutatásukban a szakértők arra is kitértek, hogy milyen volt a lakosság reakciója a Varsó által bevezetett rendkívüli állapotra. Kulikowska arról számolt be, hogy a migrációs válság kettészakította a helyi lakosságot: az egyik oldal szerint a határ védelme volt a prioritás, mások szerint pedig a menekültek megsegítése. Hozzátette: a sok katona, az óriási gépek és az átmeneti hangárok azonban éppen a lakosságban keltettek félelmet.
Állítólag több sokólkai polgár is „a II. világháborús gázkamrákra és marhavagonokra” asszociált a katonaság eszközeivel kapcsolatban – idézték a kutatók a polgármester asszonyt.
Miklasz pedig azt hangsúlyozta válaszában, hogy a helyiek nem tápláltak ellenséges érzelmeket a migránsokkal szemben, mégis ijesztő volt számukra az érkezésük és több incidensre is sor került a migránsok és a helyi lakosság között: „egy esetben egy érkező megvert egy kuznicai polgárt, de olyan is volt, hogy cipővel dobálták meg a helyi lakosság tagjait” – idézte fel a településvezető. Miklasz szerint a helyiek az egyenruhásokban bíztak, ugyanis határtelepülés lévén hozzászoktak már jelenlétükhöz, és szerintük jól végezték mindig munkájukat.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!