Az orosz–ukrán háború miatt a világ országainak olyan mértékű nukleáris fenyegetettséggel kell szembenéznie, amire az 1962-es kubai rakétaválság óta nem volt példa. Az elmúlt hetekben az orosz politikusok – például Dmitrij Medvegyev, az orosz biztonsági tanács elnökhelyettese –, valamint Aljakszandr Lukasenka is tett aggasztó nyilatkozatokat atomfegyverek bevetésével kapcsolatban. „Isten ments, hogy döntenem kelljen ezeknek a fegyvereknek a használatáról, de nem haboznék, ha országunkat megtámadnák” – szögezte le a belorusz államfő. De egyre gyakrabban fordulnak elő orosz területen szabotázsakciók, dróntámadások, amelyek miatt fennáll a veszélye annak, hogy eszkalálódik az orosz–ukrán konfliktus, de magában hordozza egy potenciális atomháború kirobbanását is.
Pontosan mikor vethet be atomfegyvert Oroszország?
„A nukleáris fegyverek alkalmazása elméletileg természetesen Oroszország számára akkor lehetséges, ha veszély fenyegeti területi integritásunkat, függetlenségünket és szuverenitásunkat, az orosz állam létét” − idézte Vlagyimir Putyin az orosz nukleáris fegyverek bevetésére vonatkozó doktrínát korábban. Az orosz elnök ugyanakkor hangsúlyozta, hogy jelenleg erre nincs szükség, mert az ukrán erők sikertelenek a fronton. A Magyar Nemzet megkeresésére Kis-Benedek József elmondta, az orosz doktrínának van egy érdekes pontja, amely nehezen érthető. Eszerint Moszkva abban az esetben is fontolóra veheti atomfegyverek bevetését, hogyha Oroszország végveszélyben van. Hogy mit is jelent pontosan a végveszély, az nincs leírva – tette hozzá a szakértő.
Putyin többször úgy definiálta az ukrajnai háborút, valamint Ukrajna potenciális NATO-tagságát Oroszországra nézve, mint egzisztenciális fenyegetés.
− A területi integritás fenyegetése nem azt jelenti, hogy a határ menti területeken szabotázsakciókat hajtanak végre, hanem hogy konkrétan megtámadják Oroszországot vagy nukleáris csapást hajtanak végre vele szemben – magyarázta a biztonságpolitikai szakértő. Kis-Benedek József szerint még a sok szempontból vörös vonalnak számító Krím félszigetre történő esetleges ukrán benyomulás esetén sem nyúlna atomfegyverekhez Putyin. A szakértő hozzátette, egy ilyen forgatókönyv jelenleg nem is reális, Moszkva ugyanis többrétegű védelmi vonalak kiépítésével rendkívül megnehezítette a 2014-ben annektált félszigetre történő bejutást.
Milyen atomfegyverek vannak?
A világon összesen körülbelül 13 ezer atomtöltet van különböző hatalmak birtokában, melyből nagyjából tízezer az, ami alkalomadtán felhasználható. Az atombombák kilencven százalékát az Egyesült Államok és Oroszország birtokolja, utóbbi több mint hatezerrel, előbbi ennél kicsit kevesebbel, körülbelül 5600-zal rendelkezik. Az atomtöltetek típusánál megkülönböztetünk stratégiai és nem stratégiai, azaz taktikai fegyvereket.
A stratégiai töltetek a klasszikus értelemben vett atombombák, melyek egész városokat képesek elpusztítani, ezzel szemben a taktikai robbanófejek csak helyben, valamely katonai célpont megsemmisítésére alkalmasak.
Hogy egy nukleáris csapás milyen pusztítást okoz, az eltérő, ezek hatékonysága méretüktől, földfelszínen vagy földfelszín felett való bevetésüktől függően változhat. Oroszországnak körülbelül kétezer taktikai atomtöltet áll rendelkezésére, melyeket például az ukrajnai háború során előszeretettel alkalmazott Iszkander rakétarendszerek segítségével tudnak eljuttatni a célba. Ezzel szemben csak Európában mintegy száz nem stratégiai amerikai robbanófej található, azonban Washington jóval elmarad Moszkva mögött, otthoni nukleáris arzenáljából körülbelül 230 a taktikai atomtöltet.
A nukleáris háború következményei
A nukleáris háború veszélye minden nap beárnyékolja a világot. − A nukleáris fegyverek alkalmazásának retorikája inkább elrettentést szolgál, mintsem valós fenyegetést – mutatott rá a szakértő. Hozzátette, egy nukleáris csapás következményeivel mindkét fél tisztában van, ebből a szempontból pedig nem számít, hogy taktikai vagy stratégiai atomfegyverekről, atombombákról van-e szó.
Az orosz–ukrán háborút illetően a legvalószínűbb forgatókönyv – melynek valószínűsége még mindig rendkívül alacsony – egy korlátozott nukleáris háború kirobbanása. A nukleáris hadviseléssel foglalkozó szakértők szerint atomtámadás esetén háromféleképpen válaszolhat a megtámadott fél:
- A konfliktus nukleáris szempontból deeszkalálódik, azaz a megtámadott fél marad a hagyományos hadviselés eszközeinél válaszlépésekor, nem használ atomfegyvereket.
- A szemet szemért elv alapján hasonló károkat okozó nukleáris csapás mellett dönt.
- A megtorlás sokkal jelentősebb pusztítást okoz, mint az első támadás, ez pedig az atomfegyverek további bevetéséhez vezet.
Jelen esetben például ha Oroszország nukleáris csapást mérne valamely ukrán célpontra, kevésbé valószínű, hogy a nyugati szövetségesek, s legfőképp az Egyesült Államok hasonló lépésre szánná el magát. Ugyanakkor ha ez fordítva történne meg, akkor Moszkva szinte biztosan legalább a hasonló mértékű visszavágás mellett döntene, orosz vezetők előszeretettel hangoztatják, hogy ha megtámadják őket, akkor teljes körű atomháborúra, lényegében nukleáris háborúra kell készülnie a világnak.
Annak ellenére, hogy korlátozott háborúról és taktikai atomfegyverekről van szó, a nukleáris háború által okozott pusztítás is többszöröse a hagyományos hadviselés során alkalmazott fegyverekének.
Egy tavaly augusztusi tanulmány szerint a világ nukleáris arzenálja mindössze három százalékának bevetésével végbemenő konfliktus a Föld népességének egyharmadával végezne két év leforgása alatt.
A vizsgálat során lefolytatott szcenáriókban a nukleáris bombák bevetését követően a konfliktuszónában tűzviharok keletkeztek, melyek következtében nagy mennyiségű füst, korom és por került az atmoszférába, ami így blokkolta a napfény átjutását. Emiatt az atomháborús térségben több tíz millióan vesztették életüket azonnal, világszerte pedig több száz millióan haltak éhen az elkövetkező időszakban.
Borítókép: Amerikai nukleáris teszt Nevadában (Fotó: National Nuclear Security Administration/Nevada Field Office)
