Ukrajna egyre pesszimistább azzal kapcsolatban, hogy jelentős lépést tesz-e a NATO-csatlakozás felé a kedden kezdődő csúcstalálkozón, amit a litván fővárosban rendeznek meg. Egyes elemzők szerint Kijevnek várhatóan az utolsó pillanatban felajánlanak néhány biztonsági garanciát, vagyis az olyan országok, mint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország biztosítékot adnának arra, hogy a katonai segítségnyújtás és a kiképzés hosszú távon folytatódni fog.
A szövetség két részre oszlott Ukrajna tagságának kapcsán: néhány ország egyáltalán nem támogatja a csatlakozást, amíg az Oroszországgal fennálló konfliktus tart, vannak azonban olyanok, akik minél hamarabb felvennék a védelmi szövetséghez. Mindenesetre az ukrán elnökhöz, Volodimir Zelenszkijhez közel állók nem bíznak abban, hogy konkrét utat kapnak a tagsághoz.
Joe Biden amerikai elnök szava a NATO-n belül talán a legmeghatározóbb, a demokrata politikus szerint Ukrajna még nem áll készen a csatlakozásra.
Nem hiszem, hogy a NATO-ban egyetértés van arról, hogy Ukrajnát be kell-e venni a NATO-családba most, ebben a pillanatban, a háború közepén. Ha például ezt tennénk, akkor – és komolyan gondolom, amit mondok – a NATO minden egyes négyzetcentiméterét megvédenénk. Akkor pedig háborúban állnánk Oroszországgal
– fejtette ki Joe Biden a CNN amerikai hírcsatornának.
Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő lapunk megkeresésére felidézte, hogy az ukrán válság kezdete óta az USA a felelős felnőtt szerepet játszotta a szövetségen belül, fáradhatatlanul munkálkodott azon, hogy fenntartsa a szövetség kohézióját,
még akkor is, ha számos alkalommal ez úgy nézett ki, mintha macskákat próbált volna nyájba terelni. A háború egyik nagy mítosza az, hogy a válság sokkal szorosabbra vonta a szövetséget. Nekem úgy tűnik, hogy sokkal inkább arról van szó, hogy a háború kihívásai feltöltötték energiával ezt az egyébként lagymatag rendszert és felerősítették úgy a centripetális, mint a centrifugális erőket a szövetségen belül
– magyarázta a szakértő. Robert C. Castel hozzátette, hogy a következő főtitkár személyén is marakodnak a tagok, ami szintén jól mutatja a kisebb széthúzást.
Hogy mennyire mítosz a NATO-n belüli növekvő összetartás, annak a legékesebb bizonyítéka a főtitkár személye körüli dráma. Ha a szövetség tagjai egy ilyen másodrangú kérdésben sem tudtak megegyezni, akkor miért gondoljuk, hogy olyan sorsdöntő kérdésekben, mint az ukrán NATO-csatlakozás, megértőbbek lesznek egymás iránt. A kompromisszumos megoldás – meghosszabbítani Stoltenberg mandátumát egy évvel – is azt sugallja, hogy a főrészvényes USA nem akar kockáztatni semmit az elnökválasztás előtti hajrában. Érdekes megfigyelni azt is, hogy Törökország következetesen milyen biztos kézzel kormányozza magát abba a pozícióba, ahol a legnagyobb zavart okozhatja egyrészt a szövetségen belül, másrészt a legnagyobb politikai kárt okozhat az USA-nak
– fogalmazott lapunknak a biztonságpolitikai szakértő, aki szerint Ukrajna biztosan nem kap majd egy militáns, kockázatvállaló főtitkárt. Amit az ország kapni fog, az valószínűleg pénz. – Mint tudjuk, az a probléma, amit pénzzel meg lehet oldani, az nem is probléma, arról nem beszélve, hogy dollárokat lehet nyomtatni, 155 mm-es gránátokat nem – tette hozzá, majd megjegyezte, hogy „semmi szükség nincs arra, hogy Ukrajnát lekenyerezzék a NATO-csatlakozás reményével. Úgysincs más választása, mint harcolni Oroszország ellen”.
Robert C. Castel szerint a legkisebb ellentétet az fogja generálni a csúcstalálkozón, hogy az Egyesült Államok kazettás lőszereket küld Ukrajnának, miközben sok szövetséges ezt közös egyezményben betiltotta.
Legitim dolog, hogy egy szövetségen belül különböző államok különböző egyensúlyi pontokat határozzanak meg a katonai hatékonyság, illetve a humanitárius imperatívuszok közötti tengelyen. Mivel annyi mindennel kapcsolatban látunk késhegyre menő ellentéteket a szövetségen belül, ez egy kispályás véleménykülönbségnek tekinthető. A tegnap erkölcscsőszei, akiknek csak azért tiszta a lelkiismeretük, mert sohasem használták, minden bizonnyal könnyen lenyelik ezt a békát is. A kérdés csupán az, hogy ha Törökország vagy Izrael nyúlna ilyen fegyverekhez, akkor is ilyen szintű megértést tanúsítanának?
– tette fel a kérdést Robert C. Castel, utalva arra, hogy a kettős mérce ebben a tekintetben is jelen van a világpolitikában.
Caroline Galactéros, a francia hadsereg műveleti tartalékos ezredese, a párizsi székhelyű Geopragma elemzőközpont vezetője szerint ugyanakkor más garanciát is kaphat Ukrajna. – A NATO keresi a módját arra, hogy Ukrajnát a védelmébe vegye anélkül, hogy nagyszabású katonai konfliktusba keveredne Oroszországgal. Lehetséges ez? Nem tudom. De feltételezhető, hogy Ukrajna garanciákat kap arra, hogy számos más erőt is bevetnek, ha olyan csapást mérnének rá, amelyet elfogadhatatlannak tartanak.
Szerintem van olyan kockázat, hogy a NATO valamennyi vagy egyes országai Ukrajna mellett bevonódik a konfliktusba
– tette hozzá Caroline Galactéros.
Orosz–ukrán háború 
