A terror alagútja – mit tud kezdeni a Hamász földalatti hálózatával Izrael?

A Gázai övezet alatt a Hamász egy föld alatti várost hozott létre, ötszáz kilométer hosszan szerteágazó alagútrendszer segíti a terroristák Izrael elleni harcát. Ha megindul az offenzíva, akkor az izraeli katonáknak ez jelentheti a legnagyobb kihívást.

Fighters from the Democratic Front for the Liberation of Palestine (DFLP) walk in a tunnel in the southern Gaza Strip during preparation and preparation after the recent escalation, on May 19, 2023. (Photo by Abed Rahim Khatib/NurPhoto) (Photo by Abed Rahim Khatib / NurPhoto / NurPhoto via AFP) Fotó: NurPhoto via AFP

Izrael szárazföldi offenzívát fog indítani a Gázai övezet ellen, már csak az a kérdés, hogy mikor indulnak meg az egységek a Hamász által uralt térség felé. Az izraeli katonáknak nem lesz könnyű dolguk: hiába vannak számbeli és technológiai fölényben, a városi hadviselés során ebből csak a megfelelő stratégiával tudnak előnyt kovácsolni. Különösen igaz ez akkor, ha a város alatt egy szerteágazó alagútrendszerrel is szembesülniük kell – a Gázai övezet esetében pedig pontosan erről van szó.

A gázai alagútrendszer. Fotó: AFP/Mahmud Hams

A „terror alagútja”

A Hamász és más palesztin terror- illetve paramilitáris szervezetek által a térség alatt évtizedeken át kiépített labirintus, melyet sokan csak „gázai metrónak” hívnak, több „szintből” áll. A szakértők megkülönböztetik a csempészútvonalakat, a parancsnoki központokat és fegyverraktárakat magukba foglaló védelmi alagutakat, valamint az ezekhez szorosan kapcsolódó, az izraeli területekre történő behatolást is lehetővé tevő támadó útvonalakat. 

Ez utóbbit az izraeliek a „terror alagútjának” nevezik. 

2001-ben történt az első olyan támadás, amely kifejezetten ezekhez az útvonalakhoz köthető, ekkor egy izraeli katonai támaszpont alatt robbantottak a Hamász harcosai. Ezt követően 2004-ben hajtottak végre egy hasonló támadást, akkor egy izraeli katona életét vesztette, öten pedig megsérültek a detonáció következtében. Az alagutak a túszok elhurcolására és fogvatartására is alkalmasak, a sajtóbeszámolók szerint a harcosok cellákat is alakítottak ki külön erre a célra. Az október 7-i terrortámadás során ejtett, még ki nem szabadított foglyok is nagy valószínűséggel itt tartózkodhatnak.

Hosszabb, mint a moszkvai metró

Maga az alagúthálózat a Hamász közlése szerint több mint ötszáz kilométer hosszú – összehasonlításképp a moszkvai metróhálózat 460,5 kilométer –, az 1980-as években kezdték kiépíteni, azonban ekkor még nagyon kezdetleges, szinte kizárólag csempészetre használt útvonalakról volt szó. Mivel Izrael 2007 óta szárazföldi, légi és tengeri blokád alatt tartja a területet, a gázaiak számára az alagútrendszer jelenti az egyetlen kiutat az övezetből. A nyolcvanas évek óta sokat változott a „gázai metró”. 

A járatok egy részét betonnal erősítették meg, valamint áram- és kommunikációs vonalakkal is ellátták. 

Egyes jelentések szerint az övezetbe érkező humanitárius segélyek java része az alagútrendszer kiépítésére ment el, a munkálatokban pedig nagy számban vehettek részt gyermekek is – közülük százhatvanan életüket adták a „metró” megépítéséért.

Ismerős gyakorlat

A földalatti hadviselést természetesen nem a Hamász és a palesztinok találták fel. A Római Birodalomban az ostromok során támaszkodtak az akkor igen kifinomultnak számító mérnöki technikával kiépített alagutakra, védekezéskor pedig ellenjáratokat ástak, hogy semlegesítsék a támadók által használt útvonalakat. A légierő megjelenésével elengedhetetlenekké váltak a bebiztosított alagútrendszerek, hiszen a katonák mellett a civil lakosság is ide tudott bemenekülni bombázás esetén. A Szovjetunióban a nagyvárosok alatt rendre építettek ki a gázaihoz hasonló hálózatokat, melyet a 2022. február 24-én kirobbant ukrajnai háború során is előszeretettel alkalmaznak a védők, ahogy azt láthattuk például Mariupol esetében. Ukrán beszámolók szerint pedig újfent az orosz támadó erők is alagutak ásásába kezdtek, kijátszva ezzel a drónok folyamatosan figyelő tekintetét, meglepetést okozva az ellenségnek. A felsorolásból kihagyhatatlan a vietnami háború alatt a vietkongok által kiépített Cu Chi-alagútrendszer, amely napjainkban a délkelet-ázsiai ország egyik közkedvelt turistalátványossága.

A legnagyobb kihívás

Szakértők szerint az alagútrendszer fogja az egyik legnagyobb kihívást jelenteni a benyomuló izraeli egységeknek. 

Képzeljük csak el, ahogyan haladnak előre a katonák, és egyszer csak a hátuk mögött felbukkan néhány ellenséges harcos, holott korábban nem volt ott senki. Ez egy remálom a támadók számára

– magyarázta az ABC Newsnak nyilatkozva Bradley Bowman, a Center on Military and Political Power at the Foundation for Defense of Democracies amerikai intézet vezető igazgatója. Ezzel természetesen az izraeli hadsereg is tisztában van. Éppen ezért olyan eszközökbe – talajradarokba, hangérzékelőkbe, drónokba és más hasonló technológiákba – fektettek, melyek segíthetnek leküzdeni a „gázai metró” jelentette kihívásokat. Emellett külön osztagokat hoztak létre, amelyek kifejezetten a földalatti hadviselésre szakosodtak. Ilyen például a Jahalom, amely a világ egyik legnagyobb erre specializálódott egysége. 

A katonák a virtuális valóságot is segítségül hívják a felkészülésben: a modern technológiának köszönhetően már nem kell lemászniuk a föld alá, hogy elsajátítsák, „megtapasztalják”, milyen ott mozogni, harcolni.

A különböző, szinte már a valóságnál is valósághűbb szimulációk segítségével az osztag katonái megismerkedhetnek az ellenséges környezettel anélkül, hogy a terepre kellene menniük. Az izraeli hadsereg emellett légi és tüzérségi csapásokkal próbálja meg megsemmisíteni vagy legalábbis kárt tenni az alagútrendszerben, ugyanakkor ez a civilek által sűrűn lakott térségben nem egyszerű.

Borítókép: Palesztin harcos a gázai alagútrendszerben (Fotó: AFP/NurPhoto/Abed Rahim Khatib)