Magyarországra fontos szerep vár 2024-ben

Az Egyesült Államok és az Európai Unió jelenleg csak kommunikációs szinten próbál közeledni Kína felé, a hangzatos szólamok mögött nincsenek valódi tettek. Ezt pedig Pekingben is tudják – magyarázta lapunk megkeresésére Horváth Levente. Az Eurázsia Központ igazgatóját, hazánk volt sanghaji főkonzulját arról kérdeztük, hogyan alakult az idei évben a Nyugat–Kína viszony, illetve milyen jövő várhat a kapcsolatokra 2024-ben.

Valószínűleg ez a nyugati felfogás lehet az oka annak is, hogy míg a BRI sikereiről számtalanszor hallottunk az elmúlt tíz évben, addig nyugati vetélytársairól egyáltalán nem érkeznek hírek. 

A BRI-hez a mögöttünk álló évtizedben száznál is több állam csatlakozott világszerte, Peking csak 2022-ben közel hetvenmilliárd dollárt fektetett be a részes országokban.

– A nyugati projektek kapcsán mindig is látszódott, hogy a Nyugat rövid távú érdekeit szolgálják, emellett pedig egyfajta demokráciaexportként is szolgálnak, ami nem biztos, hogy mindenhol teret tud nyerni – vélte a szakértő. Ezzel szemben Kína hajlandó olyan beruházásokba is befektetni, melyek nem feltétlenül csak saját érdekeit szolgálják. Peking emellett minden esetben leszögezi, nem kívánja saját politikai berendezkedését ráerőltetni a projektekben részt vevő államokra, nem szól bele azok belügyeibe.

A harmadik Övezet és út fórum résztvevői. Fotó: AFP/Szergej Szavosztyanov

Egy ötszáz éves korszak vége

Horváth Levente szerint amit jelenleg a Nyugattól, azon belül is leginkább az Egyesült Államoktól látunk a Kínával kapcsolatos politikájában, annak java része arra vezethető vissza, hogy a világrend átalakulóban van, a transzatlanti befolyás csökken világszerte. 

A nyugati hegemónia ötszáz éves korszaka a végéhez közeledik, ezért próbálnak mindent megtenni annak érdekében, hogy a világrendi átalakulást, ha nem is megakadályozzák, de mindenképp lassítsák

– hangsúlyozta az Eurázsia Központ igazgatója. Ennek a stratégiának a része a különböző nagyhatalmak démonizálása és fejlődésük mesterséges visszatartása. – Ahelyett, hogy a Nyugat versengésként fogná fel a helyzetet, egy saját érdekeit előtérbe helyező, ugyanakkor a kölcsönös előnyökön alapuló, békés együttműködést kellene kialakítani – vélekedett Horváth Levente. Hozzátette, ennek a partnerségnek köszönhetően még gyorsabban és dinamikusabban tudna fejlődni a világ.

Hogy bekövetkezik-e ez a fajta irányváltás a Nyugat részéről, azt egyelőre még nem látni. Az viszont biztos, hogy 2024 ebből a szempontból kulcsfontosságú év lesz. Európában uniós választásokat, míg a tengerentúlon elnökválasztást tartanak jövőre, mindkét esetben jó eséllyel indulnak a nemzeti érdeket, pragmatikus együttműködést szorgalmazó jelöltek – noha ez az Egyesült Államok vonatkozásában nem feltétlenül jelent potenciális „felmelegedést” a kínai–amerikai kapcsolatokban. 

Ezek mellett azonban még egy fontos tényezővel számolni kell 2024-ben, amely meghatározhatja Európa és Kína viszonyát: jövőre Magyarország tölti be az unió soros elnökségi pozícióját.

– Magyarország a keleti nyitás politikájával 2010-ben megkezdte a nemzetközi kapcsolatok diverzifikálását, Kínával szemben reálpolitikát folytat, az együttműködést keresi a versengés helyett – mutatott rá a szakértő. Kérdés – folytatta –, hogy ezeket a gondolatokat milyen mértékben és mennyire hatékonyan tudja átvinni fél évig tartó elnöksége során.

Orbán Viktor kormányfő (balra) és Hszi Csin-ping kínai elnök kétoldalú egyeztetésüket követően 2023. október 17-én Pekingben. Forrás: Facebook

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnököt (b) fogadja Hszi Csin-ping kínai elnök (j) Pekingben 2023. október 17-én (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)