Hullámvasút a kapcsolatokban
2023 igazi hullámvasút volt, ami az amerikai–kínai kapcsolatokat illeti. Év elején rögtön óriási botrány alakult ki Washington és Peking között, miután előbbi lelőtt egy, a légterében repülő kínai – az amerikaiak szerint – kémléggömböt. A különböző amerikai szankciók és a „decoupling” (a kínai és az amerikai – illetve a nagyobb képet tekintve a nyugati – gazdaság szétválasztása) politikája miatt amúgy sem felhőtlen viszony az incidenst követően régóta nem tapasztalt mélypontra jutott. Ez után azonban magas rangú találkozások sora következett: többek közt Antony Blinken külügyminiszter, Janet Yellen pénzügyminiszter, valamint Gina Raimondo kereskedelmi miniszter is Pekingbe utazott a viszony rendezésének érdekében.
Törekvéseik nem maradtak „jutalom” nélkül: 2023 novemberében San Fransisco-ban találkozott Joe Biden amerikai elnök és Hszi Csin-ping kínai államfő, ahol mindketten a kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködés előmozdításáról beszéltek.
Az Európai Unió kapcsolatai sem alakultak fényesebben Kínával. Habár Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár is ellátogatott Pekingbe idén, uniós szinten a kereskedelmi korlátozások, büntetővámok és szankciókkal való fenyegetés jellemezte a viszonyt.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió jelenleg csak kommunikációs szinten próbál közeledni Kína felé, a hangzatos szólamok mögött nincsenek valódi tettek. Ezt pedig Pekingben is tudják
– magyarázta Horváth Levente. Az Eurázsia Központ igazgatója szerint ezzel szemben Kína nyitott lenne az együttműködésre, ezt talán a felek infrastrukturális projektjein keresztül lehet a legjobban bemutatni.
Kínai sikerek, nyugati akadályok
Kína zászlóshajó projektje, az Övezet és út kezdeményezés – korábbi nevén Egy övezet, egy út kezdeményezés – (BRI) idén ünnepelte tizedik évfordulóját. Habár Peking részéről számtalan felkérés érkezett az unió tagállamai felé, napjainkban már csak Magyarország részese a kezdeményezésnek – miután Olaszország december elején, az EU–Kína-csúcstalálkozóval egy időben bejelentette kilépését –, Orbán Viktor egyedüli uniós vezetőként vett részt az évfordulót ünneplő konferencián. Az elmúlt években Európai Unió és az Egyesült Államok is elindította a maga projektjeit, előbbi Global Gateway, utóbbi Build Back Better néven fut.
Peking többször kijelentette, hogy örömmel működnének együtt, és a BRI-t összekapcsolnák az európai projekttel, hiszen pontosan ez a lényeg: hogy konnektivitás jöjjön létre
– mutatott rá Horváth Levente. Hozzátette, ezek a kínai ambíciók rendre süket fülekre találtak, mivel az unió a Global Gateway-t mint a BRI alternatívája képzeli el, s nem az együttműködés platformjaként tekint rá.
Valószínűleg ez a nyugati felfogás lehet az oka annak is, hogy míg a BRI sikereiről számtalanszor hallottunk az elmúlt tíz évben, addig nyugati vetélytársairól egyáltalán nem érkeznek hírek.
A BRI-hez a mögöttünk álló évtizedben száznál is több állam csatlakozott világszerte, Peking csak 2022-ben közel hetvenmilliárd dollárt fektetett be a részes országokban.
– A nyugati projektek kapcsán mindig is látszódott, hogy a Nyugat rövid távú érdekeit szolgálják, emellett pedig egyfajta demokráciaexportként is szolgálnak, ami nem biztos, hogy mindenhol teret tud nyerni – vélte a szakértő. Ezzel szemben Kína hajlandó olyan beruházásokba is befektetni, melyek nem feltétlenül csak saját érdekeit szolgálják. Peking emellett minden esetben leszögezi, nem kívánja saját politikai berendezkedését ráerőltetni a projektekben részt vevő államokra, nem szól bele azok belügyeibe.
Egy ötszáz éves korszak vége
Horváth Levente szerint amit jelenleg a Nyugattól, azon belül is leginkább az Egyesült Államoktól látunk a Kínával kapcsolatos politikájában, annak java része arra vezethető vissza, hogy a világrend átalakulóban van, a transzatlanti befolyás csökken világszerte.
A nyugati hegemónia ötszáz éves korszaka a végéhez közeledik, ezért próbálnak mindent megtenni annak érdekében, hogy a világrendi átalakulást, ha nem is megakadályozzák, de mindenképp lassítsák
– hangsúlyozta az Eurázsia Központ igazgatója. Ennek a stratégiának a része a különböző nagyhatalmak démonizálása és fejlődésük mesterséges visszatartása. – Ahelyett, hogy a Nyugat versengésként fogná fel a helyzetet, egy saját érdekeit előtérbe helyező, ugyanakkor a kölcsönös előnyökön alapuló, békés együttműködést kellene kialakítani – vélekedett Horváth Levente. Hozzátette, ennek a partnerségnek köszönhetően még gyorsabban és dinamikusabban tudna fejlődni a világ.
Hogy bekövetkezik-e ez a fajta irányváltás a Nyugat részéről, azt egyelőre még nem látni. Az viszont biztos, hogy 2024 ebből a szempontból kulcsfontosságú év lesz. Európában uniós választásokat, míg a tengerentúlon elnökválasztást tartanak jövőre, mindkét esetben jó eséllyel indulnak a nemzeti érdeket, pragmatikus együttműködést szorgalmazó jelöltek – noha ez az Egyesült Államok vonatkozásában nem feltétlenül jelent potenciális „felmelegedést” a kínai–amerikai kapcsolatokban.
Ezek mellett azonban még egy fontos tényezővel számolni kell 2024-ben, amely meghatározhatja Európa és Kína viszonyát: jövőre Magyarország tölti be az unió soros elnökségi pozícióját.
– Magyarország a keleti nyitás politikájával 2010-ben megkezdte a nemzetközi kapcsolatok diverzifikálását, Kínával szemben reálpolitikát folytat, az együttműködést keresi a versengés helyett – mutatott rá a szakértő. Kérdés – folytatta –, hogy ezeket a gondolatokat milyen mértékben és mennyire hatékonyan tudja átvinni fél évig tartó elnöksége során.
Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnököt (b) fogadja Hszi Csin-ping kínai elnök (j) Pekingben 2023. október 17-én (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
