Donald Tusk új „Kulturkampf”-ja

Letelt az új lengyel liberális–baloldali kormánykoalíció első ötven napja, de választási szlogenje – „első száz nap, száz konkrétum” – jórészt beváltatlan maradt, és semmi sem utal arra, hogy ígéretei a közeljövőben teljesülnének.

2024. 03. 01. 13:38
TUSK, Donald; VON DER LEYEN, Ursula
Varsó, 2024. február 23. Donald Tusk lengyel miniszterelnök (b) és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke sajtóértekezletet tart Varsóban 2024. február 23-án. Von der Leyen közölte, hogy a napokban döntés születik a Lengyelországnak járó, összesen 137 milliárd euró értékû uniós eszköz lehívásának megkezdésérõl. MTI/EPA-PAP/Leszek Szymanski Fotó: Leszek Szymanski
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A mai világban a kenyér szerepét a választási ígéretek töltik be. Ilyen többek között az új lengyel kormány által a fiataloknak ígért lakbértámogatás és nullaszázalékos hitel, az ötezer zlotynál (455 ezer forint) alacsonyabb nyugdíjak adómentessége, az üzletek vasárnapi nyitvatartása, a vállalkozók fizetett szabadsága, a közösségi közlekedés nulla áfája, a lengyel élelmiszerek népszerűsítése stb.

TUSK, Donald
Donald Tusk lengyel miniszterelnök egy varsói sajtóértekezleten 2024. február 29-én. Fotó: MTI/EPA-PAP/Leszek Szymanski

Ezek ugyan nem teljesültek, viszont sokak felháborodására leállították a Varsó és Lódz között tervezett légi, vasúti és közúti csomópont (Centralny Port Komunikacyjny) beruházást, bizonytalan a Morawiecki-kormány által elhatározott első lengyel atomerőmű építése, és nem jött létre a diákoknak laptopvásárlására ígért pénzalap sem. 

A cirkusz viszont jól megy. Része a leszámolás a gyűlölt elődökkel (beleértve két jobboldali képviselő villámgyors bebörtönzését) és a katolikus egyház elleni harc, amit a bosszúra éhes tömeg a korábbi kormánypárt híveinek méltó megbüntetéseként értékel.

Ez a fő oka annak, hogy Donald Tusk miniszterelnök új „vallásháborúra” szánta el magát, ezért dobott be a társadalmi viták témái közé olyan, az előző kormány által befagyasztott ügyeket, mint az esemény utáni tabletta, a lombikbébi-program állami finanszírozása, a bejegyzett élettársi kapcsolat, az iskolai szexuális nevelés, egyben az iskolai hitoktatás korlátozása, a katolikus intézmények költségvetési finanszírozásának megváltoztatása, noha a lengyel társadalomban még mindig többségben vannak a katolikusok.

Idetartozik az abortusztörvény liberalizálása, ami a „női jogok” harcosainak tett ígéret volt, noha tudható, hogy a borítékolható elnöki vétótól függetlenül a kormánykoalíción belül sincs egyetértés róla. A Lengyel Parasztpárt többsége ellenzi, a Lengyelország 2050 pedig Pilátus módjára mossa a kezét, és népszavazásra bocsátaná. Tusk vélhetőleg arra számít, hogy a várható fiaskóért a koalíciós partnerre háríthatja a felelősséget, összeveszítve azt a „leghaladóbb” koalíciós társsal, a Baloldallal, nevető harmadikként hasznot remélve ettől pártja számára.

Az egyházellenes kártya feltehetőleg arra is jó, hogy elfedje a választók elől az Európai Parlament migrációs csomagjának „fű alatti” kormánypárti megszavazását, noha felmérések szerint a migránsok kötelező elosztását a lengyelek több mint hatvan százaléka ellenzi, és csupán 17 százaléka pártolja. A világnézeti háború legérdekesebb része a nevelési és kulturális dimenzió. Az új hatalom pontosan tudja, hogy a köztársaság olyan lesz, amilyenre az ifjúságot nevelik. 

Ez magyarázza Barbara Nowacka oktatási miniszter agresszív magatartását. Nowacka a politikai karrierjét az antiklerikális Palikot Mozgalma környékén kezdte, ma pedig ő felel a gyerekek neveléséért. Szimbolikus jelentősége van annak, hogy a Krakkó központú kis-lengyelországi vajdaság minisztérium alá tartozó intézményeinek homlokzatáról eltüntették Szent II. János Pál pápa portréit (aki krakkói érsek volt). Az iskolai kerettanterv radikális módosítása még árulkodóbb. A tanulók „tehermentesítésének” jelszavával kivették a tantervből a lengyel történelem sok kulcsfontosságú eseményét és alakját, nincs már szó a kereszténység kultúraformáló szerepéről, meg sem említik Piotr Skarga (1536–1612) katolikus hitszónokot, hittérítőt, a Báthory István lengyel király által alapított wilnói (ma Vilnius) egyetem rektorát vagy az auschwitzi haláltáborban családos fogolytársa helyett önmagát feláldozó, éhhalálra ítélt Szent Maksimilian Kolbét. Nem hallanak a diákok VII. Gergely pápáról és az általa bevezetett XI. századi nagy reformmozgalomról, amely nélkül a kora középkor története nem is érthető. Miközben az oktatás átalakítása olyan dolog, amelyhez a lengyelek már szinte hozzászoktak, hiszen minden új kormánynak saját elképzelése van a kötelező olvasmányok listájáról, addig teljességgel szokatlan Bartlomiej Sienkiewicz kulturális miniszter eljárása a nem kormányzati szervezetek és a média terén. Hírhedtté vált „Sienkiewicz listája”, melyen kiemelik a „gyanús szereplőket”, az ellenzéki média mellett mindenekelőtt a katolikus szervezeteket, minden bizonnyal azért, hogy ne kaphassanak állami támogatást.

Ám az utóbbiak között olyan apolitikus, a rendszerre nézve ártalmatlan társaságok is vannak, mint a Caritas, a Fény és Élet Mozgalom vagy a Piotr Skarga Keresztény Kulturális Egyesület, amely soha nem is részesült állami dotációban. A kulturális miniszter viselkedése annál különösebb, hogy dédunokája a világhírű irodalmi Nobel-díjas lengyel írónak, Henryk Sienkiewicznek, aki alig néhány évvel Bismarck német kancellár Kulturkampfja után írta leghíresebb, a lengyel katolikusokat megerősítő regényeit.

Az Európai Unió 16 országában már törvényesítették a melegházasságot, miközben Lengyelországban – nagykövetek többtucatnyi levele, LMBTQ-barát filmek és filmsorozatok százai és a különböző szivárványos kampányokra kiadott dollármilliárdok ellenére – ez idáig még a bejegyzett élettársi kapcsolatot sem sikerült törvénybe iktatni. 

Lengyelországban nem létezik az eutanáziához fűződő jog. A lengyel szülők továbbra sem akarják, hogy gyermekeiket maszturbációra tanítsák, és drag queenek iskolai foglalkozásokon a nemváltásról beszéljenek nekik.

A lengyelek a nyugat-európai országokkal összevetve még mindig tömegesen járnak templomba, a papok nem hajlandók megáldani az azonos nemű párokat, a püspökök élen járnak az egyházi tanítás megváltoztatásával szembeni ellenállásban. A világon minden 11. katolikus pap lengyel.
Egy ilyen ország nem kerülheti el, hogy céltáblájára kerüljön azoknak az erőknek, amelyek egy „szép új világ” építéséről álmodoznak. Régóta a céltáblájukon van, és továbbra is ott lesz, függetlenül attól, hogy Donald Tusk ennek tudatában van vagy sem, és hogy szándékosan vesz-e részt az egyházellenes konspirációban vagy csak egyike annak a sok hasznos idiótának, akik talán azt gondolják, hogy jót tesznek a világgal.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.