– Ön többször járt Afganisztánban, jól ismeri a terepet. Miért okozhattak ekkora pusztítást az árvizek?
– Afganisztánt az elmúlt évtizedekből ismert fegyveres összecsapások mellett rendszeresen sújtják természeti katasztrófák is. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan kitett a kisebb-nagyobb földrengéseknek, a szélsőséges időjárásnak, szárazságnak, vagy éppen a villámárvizeknek. Utóbbi annak köszönhető, hogy az országban számos több ezer méter magas, nagyon meredek, sziklás és kopár hegy magasodik, ezért nagyobb esőzéseknél óriási mennyiségű víz tud hirtelen lezúdulni. Márpedig a mezőgazdasággal foglalkozó települések éppen ezek lábánál, a völgyekben fekszenek. Ez ellen vagy erdősítéssel, vagy gátakkal lehetne védekezni – nekünk is voltak ilyen projektjeink.
Csakhogy Afganisztán területe hatalmas, és jelentős része hegyek között fekszik, így rendkívül költségesen, sőt lényegében lehetetlen lenne minden területet így megvédeni.
– Hogyan tudnak ilyenkor azonnal reagálni; honnan szereznek forrásokat?
– Nagyobb katasztrófák esetére már meglévő programjainkból szoktunk elkülöníteni egy kisebb összeget. Így ezt azonnal tudjuk aktiválni, amikor szükség van rá. Van ilyen megállapodásunk például az ENSZ Világélelmezési Programjával (WFP), illetve az ENSZ Gyermekalapjával (UNICEF). Természetesen együttműködünk a térségben dolgozó többi segélyszervezettel is, koordináljuk a felméréseket, összehangoljuk, hogy ki mivel fog segíteni. Ezekre a helyzetekre jó előre felkészülünk: nem akkor találjuk ki, mit kell tenni, mikor már baj van. Így tudtunk most néhány nap alatt, nagyon gyorsan 1136 háztartásnak segíteni. Az UNICEF támogatásával megvalósuló program háztartásonként 180 dollárt jelent (64 ezer forint). A kedvezményezettek kiválasztásánál prioritást élveztek, akik elveszítették egy hozzátartozójukat, vagy megsemmisült a házuk. Ennél a támogatási formánál fontos, hogy azt is megvizsgáljuk, hogy a közelben elérhetők-e a szükséges áruk.
