– Yunus Emre mellszobrának felavatásán mond ma beszédet Lakitelken. Ha csak a Yunus Emre Intézetre is gondolunk, a török költő egyértelműen közelebb hozta Törökországot és Magyarországot. Hogyan értékeli a török–magyar kapcsolatokat?
– Yunus Emre az egyik legismertebb történelmi alak: verseiről híres, melyek a hitéletünkről, a hitünkről, a kultúránkról, a népünk sajátosságairól szólnak, nagyon szépen megfogalmazva. Nemcsak a népi költészet mestere volt, hanem egy tudós, bölcs ember is. És nemcsak a török társadalom számára fogalmazott meg ilyen erkölcsi iránymutatást, hanem az egész világ számára. Testvériség, az emberek egyenlősége, az együttélés kultúrája – ez mind szerepel Yunus Emre verseiben, költészetében.
Fontos, számunkra nagyon értékes, hogy egy ilyen történelmi személynek állítanak most szobrot. 2024-et török–magyar kulturális évvé nyilvánították. A két ország között eddig is baráti viszony, valamint erős kötelék volt, de a kulturális év kapcsán megrendezésre kerülő események, úgy gondolom, még közelebb fogják hozni a két népet. Ma is el fogom mondani beszédemben, de most itt is megemlítem: egy magyar származású, György nevű férfi az 1430-as években Törökországban fogságba került, de az országban szabadon tudott mozogni. Megtanult törökül, később Itáliában is élt. Élete során írt egy könyvet, amelyben leírta az Oszmán Birodalomban szerzett tapasztalatait: a törökökről egy pozitív képet festett, így Európában is egy pozitív tudat honosult meg a törökökkel kapcsolatban. Írásában Yunus Emre tanításait is megemlíti. Egy nagyon érdekes anekdota, amely összeköti a törököket és a magyarokat.