Az ezredfordulón Svédországnak még tizenkét atomreaktora volt, mára már csak hat üzemel, három atomerőműben, mivel tizenöt éve Stockholm a technológia teljes kivezetéséről döntött. Bár korábban is voltak atomellenes hangok, a technológiával kapcsolatos radikális szembenállás, Németországhoz hasonlóan, az elmúlt évtizedben erősödött fel. Legutóbb – bőven üzemideje lejárta előtt – 2019-ben és 2020-ban állítottak le reaktorokat, a Ringhals 1-et és 2-t, melyek összteljesítménye 2,8 gigawatt volt. Ezzel a kettővel együtt jelenleg hat reaktor leszerelése zajlik.
Az ukrajnai háború kitörését követően néhány hónappal az újonnan megalakult jobboldali Kristersson-kormány korábban elképzelhetetlen tervvel állt elő, az atomenergia visszavezetését indítványozta.
A szankciós politikán kívül a svéd energiaellátás biztonságát egyre nyilvánvalóbban veszélyeztette az addigi energiapolitika, a húszas évek fordulóján leállított reaktorok megbízható teljesítménye fájóan hiányzott a rendszerből. Elsősorban a déli országrészben fordultak elő ellátási problémák, mivel Göteborg alatt lévő reaktorok leállításával párhuzamosan nem építették ki a megfelelő észak–déli energiaszállítási kapacitást, azaz az északon megtermelt víz- és szélenergia eljuttatása a sűrűn lakott déli országrészbe rendre nehézségekbe ütközött, ráadásul a megújuló energiaforrások teljesítménye ingadozó.
Emiatt többször arra kellett kérni a lakosságot, csúcsidőben spóroljon az árammal, míg az ipari felhasználók hozzáférését korlátozták, miközben Németországból és Lengyelországból volt kénytelen Svédország barnaszénnel előállított áramot importálni.
2023 júniusában elfogadta Stockholm a 2024-ig szóló nemzeti energiacélt, mely 100 százalékban fosszilis tüzelőanyag-mentes villamosenergia-ellátást tűzött ki, az energiamixbe pedig visszaállította az atomenergiát is.
