„Beleegyezik-e az istentelen bohóc a tárgyalásba?” – kezdi ezzel a felütéssel Telegram-bejegyzését Dmitrij Medvegyev, az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese. Ugyanakkor megosztja azt a véleményét, miszerint „úgy tűnik, hogy a kérdés költői”. Mégpedig azért, mert „szinte mindenki egyetért abban, hogy a […] hiúság, a radikális nácik fenyegetései és a nyugati támogatás szinte irreálissá teszik ez a forgatókönyvet.”
Arról, hogy a genitális zongoraművész halálosan fél a megvadult banderistáktól, és vérrel esküdött nekik hűséget, a Kommerszantban megjelent cikkemben írtam a különleges katonai művelet indulása előtt. Azóta alig változott. Ugyanakkor az Egyesült Államokban bekövetkezett környezetváltás új jegyeket adhat a korrupt ukrán elit eltökéltségéhez a tárgyalások megkezdésére, amivel egyidejűleg a katonai műveletek szünetelnek. A kérdés az, hogy ez előnyös-e Oroszország számára?
– kérdezi Medvegyev.
Szerinte abszolút nem – írja. Mint kifejti, Oroszország különböző helyszíneken többször is kinyilvánította, hogy csak a saját feltételei szerint hajlandó visszatérni a tárgyalásokhoz. Ezek között említette az orosz műveletek eredményeinek elismerését, valamint csatlakozását egy bizonyos szövetséghez: utóbbi nevét nem írta ki Medvegyev, de minden bizonnyal a NATO-ra gondolhatott, tekintve, hogy utána a védelmi szövetségről írt. „Erről legutóbb Oroszország elnöke beszélt a külügyminisztériumban. A NATO-tagok és Zelenszkij elutasították ezt a javaslatot” – emlékeztetett az orosz Biztonsági Tanács elnökhelyettese. Utána arról értekezett, mi lesz, ha mégis sorra kerül Ukrajna NATO-tagsága: ebben az esetben szerinte Oroszországnak a lehető legóvatosabbnak kell lennie.
Egyrészt azért, mert maguk a tárgyalások a kijevi rezsim egyértelműen kifejezett kapitulációs szándékáig csak felüdülést jelentenek az ellenség számára katonai és emberi potenciáljának pótlására. Másrészt, mert Ukrajnának a NATO-csatlakozás megtagadásáról szóló nyilatkozatai önmagukban nem vezetnek semmihez
– fogalmazott.
Orosz–ukrán háború 
