Orosz–ukrán háború: ez várhat Zelenszkijre a francia választások után

Gyarmati István biztonságpolitikai szakértőt kérdeztük arról, a voksolás után hogyan alakulhatnak Macron tervei.

Fotó: Ludovic Marin

Rámutatott: a kialakult helyzet sajátossága, hogy ilyenkor nagyon nehezen sikerül kormányt alakítani, de ne felejtsük el – tette hozzá –, hogy a választások előtt is ez volt a helyzet. Az a kormány, amelynek kormányfője beadta a lemondását, és nem fogadták el, kisebbségben kormányzott.

Úgyhogy ebben van már Macronnak gyakorlata, aki egy nagyon ravasz róka. Mint láttuk, mindenki azt gondolta, hogy lábon lőtte magát, holott nem. Nem tudom, a kormánynak milyen szerepe van az olimpiában, de Macron ezzel az ürüggyel nem fogadta el a kormány lemondását. Ezzel nyert jó néhány hetet, hogy megpróbáljon valamit elérni

– fejtette ki Gyarmati István, hozzátéve: azt tartja valószínűnek, hogy valamilyen kisebbségi kormányzás lesz Franciaországban.

Emmanuel Macron francia elnök szavazni érkezik a francia parlamenti választások második fordulójában Le Touquet-ben 2024. július 7-én. Fotó: MTI/EPA/Mohamed Badra 

Macron Ukrajnával kapcsolatos terveihez azonban lesznek még jelentkezők – vélekedett a szakértő. Valószínűleg nem a németek, de mondjuk a britek és a balti országok jelentkeznek majd, hogy ebbe beszállnak. Macronnak ugyanakkor az a nehézsége támadhat – magyarázta –, hogy hiába dönti el a külpolitika irányait, ha a parlament nem szavazza meg az ehhez szükséges pénzt. Emiatt lehet probléma, de más kérdés, hogy már Le Pen is nagy változáson ment keresztül, ő most már csak a katonák Ukrajnába küldését nem támogatja, egyébként Ukrajnát nagyon is támogatja. Tehát elképzelhető, hogy lesz majd valamiféle kompromisszum.

Azt nem gondolom, hogy nagyon lényeges változás lenne. Pontosan azért, mert Macron elég korán elkezdett szembemenni az akkori mainstreammel, és az Ukrajnával kapcsolatos kezdeményezését most már tulajdonképpen sikerült neki betolni a centrumba

– vélekedett a szakértő.

Gyarmati István szerint egyes országok lehetnek abban is a partnerek, hogy esetleg katonákat küldjenek Ukrajnába – ahogyan azt Emmanuel Macron korábban megfogalmazta. 

A szakértő valószínűnek tartja azt is, hogy nem a fronton harcoló alakulatokról lesz szó.

Két dologra lehet gondolni szerinte: az egyik a támogató alakulatok, akik feladata a logisztika és a drónok kezelése lenne. Ha pedig Ukrajnába megérkeznek az F–16-osok, akkor légiirányítási feladatok is lesznek. Ezek a tevékenységek ugyanis mind alkalmasak arra, hogy beszálljanak olyan országok, akik ehhez már értenek. És ott van még az észt miniszterelnök nyilatkozata – aki hamarosan az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője  lesz –, hogy észt csapatok mennének Nyugat-Ukrajnába, fölváltani a nem háborús zónában szolgálatot teljesítő ukrán csapatokat, ebben az esetben utóbbiakat az ország keleti felébe csoportosítanák.

Erre nem láttam még, hogy reagáltak volna, csak elvi lehetősége van annak, hogy ilyen módon csapatokat küldjenek, és mégse küldjenek a frontra csapatokat

– hangsúlyozta Gyarmati István.

Amikor a NATO 1949-ben megalakult, úgy döntöttek: ha a szövetség hoz egy egyhangú döntést is arról, hogy valamit csinál, abban nem kötelező mindenkinek részt vennie, még katonai erővel sem.  Alapvetően azért döntöttek így – magyarázta Gyarmati István –, mert ’49-ben még fennállt a brit, a belga és a francia gyarmatbirodalom. India már nem volt brit gyarmat, de az összes többi gyarmat még létezett. Az amerikaiak tisztában voltak azzal, hogy a gyarmatbirodalmak felbomlanak, ami háborús konfliktusokhoz fog vezetni a gyarmattartók és a magukat felszabadítani kívánó gyarmati országok között. Ezért is tette lehetővé a NATO, hogy ha ők nem akarnak belesodródni ügyekbe, kimaradhassanak. Hiszen nekik nem az volt az érdekük, hogy egy gyarmatbirodalom fennmaradjon, mivel be tudtak hatolni a frissen függetlenné vált országoknak a gazdaságába, de a politikájába is.

Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök 2024. június 18-án (Fotó: MTI/EPA/AFP/Ludovic Marin)