Olaszország példája kerül előtérbe az EU határain kívül létrehozandó (és esetükben meg is valósított) fogadóközpontok kapcsán, melyeket a Giorgia Meloni vezette ország Albániában létrehozott. A franciák is ezt a példát akarják követni, mondván, hogy még azelőtt kell erőteljesen fellépni, mielőtt a bevándorlók a tagállamok területére belépnek.
Már Ursula von der Leyen is határozottabb fellépést tanúsít, amikor a származási és tranzitországokkal folytatott együttműködés javítását indítványozza. Az Albániába kihelyezett menekülttáborok megerősítésén kívül a Tunéziával, Egyiptommal, illetve Libanonnal kötött migrációs egyezmények mintájára a bizottság elnöke Szenegállal és Malival is sürgeti a megállapodást újabb „visszatérési központok” megnyitása érdekében.
Ha röviden sorra vesszük néhány egyéb tagállam bevándorlással kapcsolatos álláspontját, ugyan különböző stratégiákat láthatunk, azonban a mielőbbi cselekvés szüksége egyértelműen szembeütközik valamennyiükben. Így a fehérorosz nyomás hatására Lengyelország például a napokban részben felfüggesztette a menedékjogot. Dánia még a maastrichti egyezmény előtt külön státust hozott létre a migráció ügyében. A svédek 30 000 eurót adnának a származási országukba visszatérőknek, amely ötlet azonban felveti az embercsempészetre specializálódott maffiák megerősítésének problémáját. Spanyolország pedig, a migrációs és menekültügyi paktumot egy évvel előre hozva, azaz már 2025-től alkalmazni kívánja saját országa területén.
Mára már mindenkinek egyértelművé vált, hogy az idő sürget. A migrációs és menekültügyi paktum az eredeti megállapodás alapján azonban csak 2026-tól lép életbe.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!