A Wilkommenskultur időszaka már egyértelműen véget ért

A migráció európai szintű kezelésének kihívásairól, a balkáni államok szerepéről és a lehetséges megoldásokról is szó esett a Magyar Külügyi Intézet könyvbemutatóval egybekötött kerekasztal-beszélgetésén, amelyet Beigazolódott Közép-Európa álláspontja a bevándorlásról? Migrációs paradigmaváltás az EU-ban címmel rendeztek meg.

A Magyar Külügyi Intézet Beigazolódott Közép-Európa álláspontja a bevándorlásról? Migrációs paradigmaváltás az EU-ban címmel tartott kerekasztal beszélgetésének résztvevői (A szerző felvétele)

A Nyugat-Balkán országai ugyanakkor egyszerre részesei és elszenvedői a migrációnak – mutatott rá Orosz Anna. Még nem lehet tudni, hogy a fent említett megállapodásnak mi lesz a sorsa, de általánosságban elmondható, hogy a Balkán együttműködött az EU-val a migráció kezelésében, az EU pedig hozzájárult a szükséges kapacitásbővítés finanszírozásához.

Immár Charles Michel, az Európai Tanács elnöke is kimondta, hogy a migrációs helyzet enyhítése érdekében az EU-nak együtt kell működnie a partnereivel – emlékeztetett Vass Ágnes.

A partnerségi megállapodások két szempontból is eszközei lehetnek a megoldásnak. Egyrészt a partner államok megállíthatják a saját Európába készülő állampolgáraikat, másrészt megakaszthatják az embercsempészeket – tette hozzá Párducz Árpád. A kutató szerint pozitívum, hogy az EU immár felismerte, hogy egyedül nem tudja megoldani a problémát, ahogy azt is, hogy nem csak az számít, mi történik, miután a migránsok már megérkeztek.

A kutatók egyetértettek abban, hogy meg kell értetni az Európába készülőkkel, hogy kevés az esélyük arra, hogy befogadják őket, így jobban járnak, ha el sem indulnak. Az érintettek többsége azonban a közösségi médiából tájékozódik, ahol gyorsan változó vagy titkosított csoportok ígérnek segítséget nekik, és számolnak be a „sikertörténetekről”, miközben a valós helyzetről szóló információk nem jutnak el hozzájuk.

Az Európai Unió tagállamai között azért borzasztóan nehéz kompromisszumot találni, mert a migráció kapcsán mások a problémái a déli frontországoknak, mások a jómódú nyugati és északi tagállamoknak, amelyek a folyamat célállamai, és megint mások a közép-európai országoknak – mondta el Stefán Csaba.

Bár a legtöbben a 2015-ös nagy migrációs hullámot tekintik a folyamat kezdetének, az valójában régebbre nyúlik vissza. 2013-ban hármonszázhatvan halálos áldozatot követelt egy líbiai migránsokat szállító csónak elsüllyedése Lampedusa szigeténél, és ebben az évben indult el az EU Mare Nostrum művelete is – emlékeztetett Párducz Árpád. Magyar viszonylatban a kezdetet 2014 jelentette, amikor a koszovóiak kezdtek nagy létszámban megjelenni a határon – magyarázta Orosz Anna. Ez nem volt új keletű jelenség, de abban az évben annyira tömegessé vált, hogy sokan attól féltek, hogy kiürül Koszovó. A helyzetet az enyhítette, amikor Németország drasztikusan szigorította a bevándorlási szabályait, az összes nyugat-balkáni államot biztonságos országnak minősítve.

A régióban azonban továbbra is probléma a kiáramlás. Ezek az emberek azonban nem menekültek, egyértelműen gazdasági célú migrációról van szó.

A migráció kiemelt téma

A júniusi európai parlamenti választáson, illetve több országos és tartományi szintű választáson is kiemelt figyelmet kapott a migráció problémája – emelte ki Vass Ágnes, példaként említve a tavalyi holland, illetve az idei francia és osztrák választást, valamint a németországi tartományi választásokat. A kampányokban pedig egyre több párt retorikájában jelenik meg a magyar kormány 2015 óta hangoztatott álláspontja.

Magyarország szerepe az európai megoldáskeresésben leginkább az lehet, hogy alternatívákat jelenítsen meg és koalíciókat hozzon létre – hangsúlyozta Párducz Árpád.

A Balkánon alapvetően nem tematizálja a politikát a migráció kérdése. Ebben szerepet játszhat az, hogy alapvetően szegényebb országokról van szó, de az is, hogy többségük a közelmúltban átélt egy háborús helyzetet, így teljesen más a társadalmi szolidaritás – mondta el Orosz Anna, hozzátéve, hogy Albániában azonban a 2025-ös választáson megjelenhet a migráció politikai kérdésként az olasz–albán megállapodás fényében.

Fontos tényező a migráció uniós szintű kezelésében, hogy merre mozdul Németország, a német politikában viszont sok ellentmondás övezi a kérdést – világított rá Stefán Csaba. Bár a német alkotmány igen liberális a menekülteknek biztosítandó jogok tekintetében, Németország sokáig egyáltalán nem akart bevándorlóállammá válni. Ezzel kapcsolatban a fordulat a kétezres években a Schröder-kormány idején kezdődött és Angela Merkel kancellársága alatt teljesedett ki.

Ekkor az a gondolat uralta a német politikát, hogy a migráció jót tesz a gazdaságnak, mert egyszerre segít a munkaerőhiányon és enyhíti a demográfiai válság okozta problémákat. Azonban míg eleinte csak a szakképzett munkaerőt látták szívesen, fokozatosan egyre alacsonyabbra került a léc. Az érkezők integrációját azonban továbbra is a munkaerőpiacon keresztül képzelték el, és még annak ellenére is a behívottakkal akarják megoldani a gazdasági problémákat, hogy 

a Wilkommenskultur időszaka már egyértelműen véget ért.

Ezzel szemben van egy működő rendszer, amely példa lehetne az európai országok számára, ez pedig Dániáé, ahol a kulturális integrációra helyezik a hangsúlyt. Az érkezőknek el kell fogadniuk, hogy kapnak a társadalomtól, de vissza is kell adniuk neki. Azonban Dánia helyzete sajátos, hiszen mentességet élvez egyes uniós szabályozások alól, emellett pedig a kultúra a tagállamok kompetenciája. 

Borítókép: A Magyar Külügyi Intézet Beigazolódott Közép-Európa álláspontja a bevándorlásról? Migrációs paradigmaváltás az EU-ban címmel tartott kerekasztal-beszélgetésének résztvevői (A szerző felvétele)