A több mint két és fél éve zajló orosz–ukrán háború, ennek kapcsán az eszkalációt kockáztató Nyugat egyre harciasabb retorikája, valamint a fokozódó háborús fenyegetettség ellenére egy a napokban közzétett felmérés szerint a német lakosság 58 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tart egy esetleges háborútól, a polgárok többsége, 70 százaléka számára azonban még mindig az árak emelkedése jelentette a legnagyobb fenyegetést a háború mellett.
A szankciók nem működnek
Az Oroszországgal szemben meghozott uniós korlátozások Moszkva térdre kényszerítését nem érték el, azonban a drága energia és az elhibázott szankciók miatt folyamatosan romlik a lakosság anyagi helyzete, és az unión belül a legnagyobb, a német gazdaság versenyképessége.
Tavaly tavasszal már a német statisztikai hivatal adatai figyelmeztettek a német ipar egy sajátos gondjára, miszerint 2019 óta az ipari nagyfogyasztóknak megszabott földgáz- és áramárak csaknem ötven százalékkal emelkedtek.
A német külügyminiszter már tavaly augusztusban egy interjúban arról beszélt, hogy az ukrajnai háború miatt Oroszország ellen bevezetett nyugati szankcióknak nincs gazdasági hatásuk, azonban Berlin nem rántotta el a kormányt, és tovább robogott gazdasága ellehetetlenítése irányába.
Ami Németországban történik, az egyre lesújtóbb, rendkívül rossz adatok érkeznek a gazdaság egészéről, de különösen az iparról és azon belül az energiaintenzív ágazatokból
– mondta lapunknak Hortay Olivér, a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője. Ez jól mutatja, hogy a német gazdaság strukturális problémáinak gyökere a magas energiaárakban keresendő – folytatta.
A szakértő arról beszélt, hogy ez az Európai Unió egészére igaz, amire a Draghi-jelentés is rámutatott, miszerint a közösség versenyképességi kihívásai közül kiemelkedő probléma, hogy ma egy európai vállalatnak két-háromszor annyit kell fizetni a villamos energiáért, mint egy amerikainak és négyszer-ötször annyit a gázért, mint egy amerikainak.
Hortay Olivér szerint ez a markáns árkülönbség két fő tényezővel magyarázható. Az egyik régebbre nyúlik vissza, mint a 2022-ben kirobbant orosz–ukrán háború.
Az Európai Unió az elmúlt 15 évben elsősorban klímavédelmi megfontolásból szisztematikusan leépítette saját hagyományos energiatermelő és -átalakító kapacitásait, amelynek következményeként jelentős mértékben kettévált a külső beszerzésektől. A 2021-es energiaválság és a koronavírus-járvány következményeként a globális energiaellátás feszessé vált, ami az Európai Unióban krízist, más régiókban pedig nagyobb mértékű áremelkedést hozott a szénhidrogének piacán, és ez beszivárgott a villamosenergia-piacra is
– hangsúlyozta.
