A több mint két és fél éve zajló orosz–ukrán háború, ennek kapcsán az eszkalációt kockáztató Nyugat egyre harciasabb retorikája, valamint a fokozódó háborús fenyegetettség ellenére egy a napokban közzétett felmérés szerint a német lakosság 58 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tart egy esetleges háborútól, a polgárok többsége, 70 százaléka számára azonban még mindig az árak emelkedése jelentette a legnagyobb fenyegetést a háború mellett.
A szankciók nem működnek
Az Oroszországgal szemben meghozott uniós korlátozások Moszkva térdre kényszerítését nem érték el, azonban a drága energia és az elhibázott szankciók miatt folyamatosan romlik a lakosság anyagi helyzete, és az unión belül a legnagyobb, a német gazdaság versenyképessége.
Tavaly tavasszal már a német statisztikai hivatal adatai figyelmeztettek a német ipar egy sajátos gondjára, miszerint 2019 óta az ipari nagyfogyasztóknak megszabott földgáz- és áramárak csaknem ötven százalékkal emelkedtek.
A német külügyminiszter már tavaly augusztusban egy interjúban arról beszélt, hogy az ukrajnai háború miatt Oroszország ellen bevezetett nyugati szankcióknak nincs gazdasági hatásuk, azonban Berlin nem rántotta el a kormányt, és tovább robogott gazdasága ellehetetlenítése irányába.
Ami Németországban történik, az egyre lesújtóbb, rendkívül rossz adatok érkeznek a gazdaság egészéről, de különösen az iparról és azon belül az energiaintenzív ágazatokból
– mondta lapunknak Hortay Olivér, a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője. Ez jól mutatja, hogy a német gazdaság strukturális problémáinak gyökere a magas energiaárakban keresendő – folytatta.
A szakértő arról beszélt, hogy ez az Európai Unió egészére igaz, amire a Draghi-jelentés is rámutatott, miszerint a közösség versenyképességi kihívásai közül kiemelkedő probléma, hogy ma egy európai vállalatnak két-háromszor annyit kell fizetni a villamos energiáért, mint egy amerikainak és négyszer-ötször annyit a gázért, mint egy amerikainak.
Hortay Olivér szerint ez a markáns árkülönbség két fő tényezővel magyarázható. Az egyik régebbre nyúlik vissza, mint a 2022-ben kirobbant orosz–ukrán háború.
Az Európai Unió az elmúlt 15 évben elsősorban klímavédelmi megfontolásból szisztematikusan leépítette saját hagyományos energiatermelő és -átalakító kapacitásait, amelynek következményeként jelentős mértékben kettévált a külső beszerzésektől. A 2021-es energiaválság és a koronavírus-járvány következményeként a globális energiaellátás feszessé vált, ami az Európai Unióban krízist, más régiókban pedig nagyobb mértékű áremelkedést hozott a szénhidrogének piacán, és ez beszivárgott a villamosenergia-piacra is
– hangsúlyozta.
A másik jelentős tényező az orosz–ukrán háború következményeképpen az Európai Unió szelektív energiavásárlása és az Oroszországgal szemben meghozott szankciók. Hortay Olivér elmondta,
Az a korábbi alapvetés, amire részben a német gazdaság épült, hogy olcsó orosz energiából magas technológiai hozzáadott értékkel magas minőségű termékeket állítsanak elő, megtört. Németország, noha nem szankcionálta az orosz gázbeszerzéseket, de 2022 tavaszán kilátásba helyezte, hogy év végéig leállítja azokat, majd az Északi Áramlat körüli vita és robbantás után el is szakadt az orosz beszerzésektől, amelyek korábban az energia- és gázigényük jelentős részét fedezte.
Ez pedig jelentősen megemelte az energiaárakat Németországban és egész Európa-szerte, mert a kínálat szűkös, és az elmúlt években a kereslet drasztikus mértékben megnőtt. A tartósan magas árak pedig egy folyamatos versenyképességi hátrányt jelentenek a közösség egészére nézve – mutatott rá Hortay Olivér.
Az európai és a német ipar legnagyobb problémája az egyre nagyobb versenyképességi hátrány
– Az Amerikában kitermelt gáz az Egyesült Államokban mindig olcsóbb lesz, mint a cseppfolyósított formában Európába szállított, így a vállalatok már az új beruházásaikat egyre inkább más régiókban indítják – hívta fel a figyelmet Hortay Olivér. Mint mondta,
ezek következtében az elmúlt hónapokban Németországban a járműipar problémája alakult ki. A Volkswagen és azt követően számos más autógyártó jelentős leépítéseket jelentette be, az elmúlt egy-két hónapban nincs olyan hét, amikor ne érkeznének hírek autógyárak bezárásáról.
Ez azért aggasztó, mert a következő időszakban ez a hullám jelentősen érintheti a beszállítói láncokat is. Az autógyártás összetett tevékenység, emiatt is nehéz előre jelezni, hogy pontosan milyen mély is ez a gödör – fogalmazott a szakértő.
Ma az Európai Unióban egy tonna kibocsátott szén-dioxidért a vállalatoknak hatszor annyit kell fizetniük, mint a legrégebben működő amerikai kvótapiacon és tízszer annyit, mint a kínai nemzetközi kvótapiacon.
A szakértő szerint ennek oka az, hogy az Európai Unió sokkal markánsabban korlátozza a saját gazdaságát, mint más nagyrégiók, ami szintén jelentős terhet ró a vállalatokra. A vállalati kvóták alapján, ha nem teljesítik az előírt számokat, akkor büntetést kell hogy fizessenek, ami szintén probléma.
Az autógyárak tekintetében pedig a 2035-ös célkitűzés megtiltaná a hagyományos üzemű gépjárművek értékesítését az Európai Unió területén
– összegezte Hortay Olivér.
Ezzel párhuzamosan Oroszország a vártnál sokkal jobban vészelte át háborús és a gazdasági szankciókat, és egyértelműen felülmúlja a többi európai gazdaságot, mutatják a számok.
