A HIVATALOS VÁLTOZAT
Bucsában az ukránok és az őket támogató nyugatiak szerint az oroszok által elkövetett tömeggyilkosságoknak 400 áldozata volt. Zelenszkij és szövetségesei szerint ez népirtásnak minősül.
A hivatalos változatot a Wikipédiából idézem ide. „A The Times szerint egy pincében tizennyolc megcsonkított férfi, nő és gyermek testét találták meg. Ugyanebben a pincében az ukrán hadsereg által kiadott felvételen egy kínzókamrát is lehetett látni, több testről is hiányoztak fogak és fülek, ami arra utal, hogy ilyen módszerekkel kínozták az itt elhunyt civileket. Más meggyilkolt civilek testét az utcákon hagyták. A város lakossága és polgármestere azt mondta, hogy az áldozatokat orosz katonák gyilkolták meg. Úgy tűnt, a legtöbb áldozat mindennapi teendőit végezte a gyilkosságok idején, többek is bevásárlószatyrokat cipeltek. Egyes felvételeken halott civileket lehet látni összekötözött kézzel, vagy éppen egy bicikli mellett fekve. A városba érkező újságírók sok civil ruhába öltözött testet fedeztek fel, legalább egy tucatot. A CNN, a BBC és az AFP is kiadott felvételeket a bucsai utcákon és kertekben talált holttestekről, gyakran összekötött kézzel vagy lábbal. A BBC szerint egyes esetekben fejbe lőttek, míg máskor tankokkal ütöttek el embereket az orosz erők. Április 2-án az AFP jelentése szerint legalább 20 civil halottat találtak az utcákon. Az ukrán sajtó szerint a fotók arra utalnak, hogy az orosz erők előre eltervezetten, szisztematikusan öltek meg ukrán férfiakat. A The Kyiv Independentben kiadott jelentés szerint találtak egy férfit és két vagy három meztelen nőt egy paplan alatt, akiket az orosz katonák megpróbáltak elégetni, mielőtt elhagyták volna a várost. Ukrán információk szerint a nőket megerőszakolták, és testüket megégették. A The Guardian azt írta szemtanúk jelentése alapján, hogy az orosz hadsereg járműveiken ukrán gyerekeket használt pajzsként. A Human Rights Watch-nak adott interjúban helyi lakosok április 1-jén a következőt mondták az orosz tartózkodás idejéről: az orosz katonák ajtóról ajtóra jártak, kikérdeztek embereket, elpusztították vagyontárgyaikat és ellopták ruháikat, hogy ők maguk viselhessék azokat.”
Talán kicsit kevesebb több lett volna.
Ok. Nem én fogom az MI6 jól begyakorolt és rutinos legendagyárát, vagy a sokat próbált ukrán szolgálatokat tanácsokkal ellátni, hiszen, ha van a világon tapasztalt szervezet, ami több száz éve folyamatosan gyártja a koholmányokat, terjeszti a rémhíreket és szervezi a lejárató kampányokat, az a briteké, írja Schmidt Mária történész. Nem azt mondom, hogy mások nem igyekeznek a nyomukba lépni, csak azt, hogy a britek az idegen zászlós akciókat és a dezinformációt mesterfokra fejlesztették. Az első világháború alatt azzal házaltak, hogy a németek könyökből levágják a belga gyerekek karját, hogy később ne tudjanak dolgozni, az ellenség halottjainak csontjait újra feldolgozzák és szappant is főznek belőlük. Ezt a második világháború alatt a lágerekbe zárt zsidókból főzött szappanra módosították és azzal egészítették ki, hogy lámpaernyőt is készítettek a foglyok bőréből. És a sor bármeddig folytatható. Ne felejtsük, hogy rólunk is a legképtelenebb koholmányokat terjesztették az első világháború előtt és alatt, barbár hunoknak állították be a magyar katonákat, akik állati módra viselkednek. Nem úgy, mint a szerbek, britek, franciák és a többi kifinomult úriember. És most sincs ez másként.
Ennyit a brit propagandáról. És még annyit, továbbra is a Wikipédiából: hogy: „Egy tömegsírt ástak a helyi áldozatoknak, és törvénytelen kivégzéseket folytattak. A Human Right Watch azt írta, megkérdőjelezhetetlen bizonyítékuk van, hogy legalább egy alkalommal kivégzéseket hajtottak végre az orosz katonák. Civilek azt mondták, hogy nagyon sokan a pincében bújtak el, mivel féltek az orosz katonáktól. Hetekig nem rendelkeztek fűtéssel vagy elektromossággal, gyakran gyertyákat használtak a víz felmelegítéséhez és főzéshez. Csak akkor hagyták el a házat, mikor biztosak lehettek benne, hogy az oroszok elhagyták a várost. Egy helyi lakos szerint az orosz katonák ellenőrizték az emberek iratait, és megölték azokat, akik részt vettek a kelet-ukrajnai háborúban, vagy akik ukrán nacionalista vagy szélsőjobboldali tetoválásokkal rendelkeztek. Ugyanezen szemtanú szerint az utolsó héten már megöltek bárkit, akivel találkoztak az utcákon.”
Mesteri ötvözete ez a valóságnak és a fikciónak.
A valóság ugyanis talán az, hogy holttesteket először április 1-jén és 2-án mutattak, akkor amikor már ukrán katonaság volt a városban. A bemutatott fotó- és filmbizonyítékok áttanulmányozása után a megkérdezett halottkémek kizárták azt a lehetőséget, hogy a szóban forgó tetemek több nappal korábban haltak volna meg, és azóta a szabadban feküdtek volna. Valószínű tehát, hogy a felvételeket manipulálták, esetleg visszadátumozták, hogy alátámasszák, hogy a holttestek már március óta az utcákon hevertek. A videókon látható időjárási viszonyok nem esnek egybe a megjelölt időpontok meteorológiai adataival. Egyes beszámolók szerint a filmeken a testek egyike-másika még mozgott, ami a propagandacélokból való megrendezettségre utal. A tömeggyilkosságok valószerűtlenségét támasztja alá, hogy a sebekből nem folyt ki vér, nincsenek a tetemeken vérfoltok. A helyszíneken nincsenek, de legalábbis nem látszanak robbanószer, illetve lövegmaradványok, nyomok.
És akkor itt vannak a fehér karszalagok, amiket az oroszbarátok hordtak, az ukránpártiak ugyanis kék szalagokat viseltek. Ez abba az irányba mutat, hogy a bejövő ukrán egységek büntetőakciójáról lehet szó, amit az oroszokkal kollaborálókkal szemben foganatosítottak.
Annál is inkább, mert miután az oroszok elhagyták Bucsát, az ukránok kijárási tilalmat rendeltek el. Ugyanakkor az ukrán sajtó beszámolója szerint 2025 márciusában Ukrajna Nemzeti Rendőrsége több mint 2500 orosz katonát gyanúsított meg azzal, hogy 2022-ben részt vettek a bucsai civilek elleni vérengzésekben. Közülük már harmincnégyet meggyanúsításáról hivatalosan is értesítettek. A nyomozók további hét személy ellen folytatják a bizonyítékok gyűjtését. Őket huszonnégy fő meggyilkolásával gyanúsítják. Tizenhét gyanúsított esetében az ügyészek már a bírósághoz fordultak. Őket tizenkét civil meggyilkolásával vádolják, egy fő ellen, aki börtönben van, háborús bűncselekmény a vád, és a pere folyamatban van. Ezekhez az eredményekhez az ukrán hatóságoknak évek megfeszített munkájára volt szükségük.
Három év telt el. Nem volt nemzetközi vizsgálat. Nem tudjuk, kik az áldozatok, nincs válasz a legszembeötlőbb ellentmondásokra. Pedig olyan jó lenne tudni, mi történt Bucsában.
Tartozunk az igazsággal az áldozatoknak, de mindenekelőtt magunknak, mert annyi koholmánnyal, nyilvánvaló hazugsággal és megtévesztéssel árasztanak el bennünket.