Soós Eszter Petronella politológus, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa lapunknak kifejtette, hogy a francia elnöknek a lépéssel nem közvetlen szavazatszerzési célja volt, mint fogalmazott: „A felmérések azt mutatják, hogy a választáson részt vevő és magukat muszlimnak valló szavazók, ők nagyrészt a radikális baloldalra szavaznak. Ez egy teljesen új jelenség. Ez 2022-ben volt először megfigyelhető.” Hozzátette: „a szavazó és részt vevő muszlimok mintegy kétharmada (60-70 százaléka) szavaz francia radikális baloldali pártra, az LFI-re.
Tehát a politológus hangsúlyozta, hogy bár sok muszlim választó távol marad a voksolástól, „aki elmegy, az oda szavaz”.
Soós Eszter szerint a francia elnök döntésével inkább belpolitikai ellenfeleit próbálhatja gyengíteni:
A radikális baloldal az egész politikáját 2023. október 7. óta a palesztin kérdésre építi. Hogyha ő elismeri a palesztin államiságot, akkor ezzel gyengíti a szélsőbal pozícióját, mert gyengíti ennek a követelésnek az erejét.
Hozzátette: és ezzel lehetőséget teremtsen arra, hogy a szocialista párt megnyerhesse az így felszabaduló szavazókat.
A politológus szerint Franciaország palesztin államelismerése valójában nem egy működő, szuverén állammal való kapcsolatfelvételt jelent, mert jelenleg nincs olyan palesztin vezetés, amely teljes körűen irányítaná a palesztin területeket – még a Palesztin Hatóság sem. Ezért az elismerés nem gyakorlati, hanem politikai és szimbolikus lépés.
Soós Eszter Petronella kiemelte, Macron döntésének elsősorban külpolitikai oka van:
Franciaország imázsa az elmúlt 15 évben nagyon leromlott Afrikában és Közel-Keleten. Puha hatalmat veszítettek, és miután elvesztették a puha hatalmat – különösen Afrikában a kemény hatalmat is – Macron ezért a puha hatalommal tudja magát építeni ezeken a területeken, és a palesztin állam elismerése szimpátiát tud, nevezzük így, a globális Dél országai között teremteni a francia álláspont iránt.
A döntés ugyanakkor Izrael–Franciaország viszonyában feszültséget kelthet. Soós emlékeztetett, hogy Macron 2017-től 2025 elejéig az egyik legizraelpártibb francia elnöknek számított, most azonban egy picit visszatér a hagyományos francia retorikához, amely a kétállami megoldást támogatja.