Az európaiak zsebe bánja az ukránok háborúját

Az Egyesült Államok saját stratégiai és költségvetési érdekeit előtérbe helyezve fokozatosan hátrébb lépett az ukrajnai konfliktus közvetlen finanszírozásában, miközben Európára – mindenekelőtt Németországra – egyre súlyosabb teher nehezedik. A Trump-kormányzat gyakorlatilag minimálisra csökkentette a Kijevnek nyújtott támogatásokat, az így keletkezett pénzügyi űrt pedig elsősorban az Európai Unió és annak legerősebb gazdasága, Németország próbálja pótolni.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Friedrich Merz német kancellár Fotó: Michaela Stache Forrás: AFP

Az üzenet világos: Amerika az első.

Kína gazdasági és katonai felemelkedése egyre komolyabb globális kihívást jelent. Washington figyelme így egyre inkább a csendes-óceáni térség felé fordul, Európa pedig háttérbe szorul.

A Kieli Világgazdasági Intézet (IfW) adatai szerint az amerikai támogatások egy év alatt 99 százalékkal estek vissza. A kiesést Európa próbálta pótolni: a támogatások súlypontja az uniós tagállamoktól Brüsszel felé tolódott el. Míg korábban a források jelentős részét a nemzeti költségvetések biztosították, ma már 89 százalékuk központi uniós csatornákon keresztül érkezik.

EU-adósság: láthatatlan terhek

Az unió a legkisebb ellenállás irányába mozdult el: közös hitelfelvétellel finanszírozza az ukrajnai csomagokat. Ilyen az 50 milliárd eurós Ukrajna-eszköz, a 18 milliárdos makrofinanszírozási hitel, a 2026–27-re tervezett 90 milliárdos kölcsön, valamint a 2028 utánra tervezett 100 milliárd eurós tartalék.

Brüsszel beterjesztette a 90 milliárd eurós közös hitelfelvételt Ukrajna és a háború finanszírozására  (Fotó: AFP/Nicolas Tucat)

A konstrukció előnye, hogy ezek az összegek nem jelennek meg közvetlenül a tagállami hiánykorlátokban. A kritikusok szerint azonban ez valójában csak a terhek elhalasztása: a számlát a jövő kormányai és adófizetői állják majd.

Fegyvervásárlás az Egyesült Államoktól – munkahelyek Amerikában

Az uniós szerződések korlátozzák a közvetlen katonai támogatás lehetőségét, ezért a fő terhet a tagállamok viselik. 2025-ben az európai katonai segítség 95 százaléka Észak- és Nyugat-Európából érkezett, különösen a skandináv államokból, Németországból és az Egyesült Királyságból.

Mivel az európai fegyverkészletek kimerültek, több donorország amerikai fegyvereket vásárolt Ukrajna számára mintegy 3,7 milliárd euró értékben. 

Ez Washington számára kettős haszon: fenntartja a hadiipari termelést – így amerikai munkahelyeket teremt –, és megőrzi Európa katonai függőségét.

343 milliárd euró négy év alatt

2022 februárja óta Ukrajna összesen 343 milliárd euró támogatást kapott:

– 157 milliárd euró pénzügyi,

– 24 milliárd euró humanitárius,

– 162 milliárd euró katonai segítség formájában.

A legnagyobb támogatók az Egyesült Államok (115 milliárd euró), az Európai Unió (84 milliárd euró) és az uniós tagállamok (88 milliárd euró). Az összeg nagyságát jól mutatja, hogy Ukrajna háború előtti GDP-je mintegy 170 milliárd euró volt – vagyis az ország négy év alatt éves gazdasági teljesítményének kétszeresét kapta meg támogatásként. Emellett további 540 milliárd eurónyi jövőbeni kötelezettségvállalás is létezik.

Németország a fő fizető

Németország eddig mintegy 25 milliárd euró közvetlen támogatást nyújtott, ehhez társulnak a menekültellátás 48 milliárd eurós költségei. Ez a német GDP több mint két százaléka.

A teljes kép azonban ennél jóval súlyosabb. Az Oroszországgal szembeni szankciók – az energiahordozók kiesése, az ellátási láncok zavarai, az exportkorlátozások és a német vállalatokat érintő veszteségek – további jelentős gazdasági károkat okoztak.

A Német Gazdaságtudományi Intézet becslése szerint a 2020 óta tartó válságok – a koronavírus-járvány, az ukrajnai háború és a kereskedelmi protekcionizmus – Németországnak összesen 940 milliárd eurójába kerültek, ami fejenként 11 300 eurós terhet jelent. A költségek kétharmada a háború kitörése után keletkezett. A kérdés az, hogy hosszú távon fenntartható-e ez a modell. A jelenlegi stratégia fenntartása egyet jelent azzal, hogy Európa vállalja a pénzügyi terheket, miközben Washington saját globális prioritásaira koncentrál. A kritikus hangok szerint valódi stratégiai fordulatra, a háború realitásaihoz igazított béketerv kidolgozására lenne szükség. Ám kérdés, hogy az európai politikai elit képes-e irányt váltani anélkül, hogy politikai hitelességét kockára tenné.