„De az ön műveit szeretem”

Készített szobrot G. B. Shaw Nobel-díjas drámaíróról és Erzsébet királynőről (akkor még hercegnő) is. Az első világháborúban a sajtó-főhadiszálláson szolgálva portretírozta a Monarchia főtisztjeit. Ö készítette az 1921-ben a Szabadság téren felállított irredenta szoborcsoport egyik művét, a Horthy-korszak talán legfőbb politikai törekvését reprezentáló Északot. Három évtizeddel később Sztálin 70. születésnapjára alkotta meg a Hála című szobrát, kitüntetett figyelemmel fogadták a Szovjetunióban, 1955-ben a neves orosz szobrásszal, M. G. Manyizerrel élő televízió-adásban formázták meg egymás portréját egy egyórás versenyen. Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884—1975) kétszeres Kossuth-díjas szobrászművészről mindezért sokan úgy tartják, hogy a mindenkori hatalom hivatalos szobrászaként felróhatóan simulékony volt, holott ő maga azt állította, a politika soha nem érdekelte.

A népszerűsége a klasszikus szemlélethez való ragaszkodással is összefügghetett, hiszen akik szobrokat rendeltek, főként ezt a fajta szépséget keresték, és nem azt a sokszor kegyetlenebb reflexiót, amellyel a modern irányzatok viszonyultak a világhoz.

A művészettörténész George Konody londoni művészeti író példáját idézte, aki egy portrét rendelt Kisfaludi Strobl Zsigmondtól, amin a művész nagyon meglepődött: Mr. Konody, ön mindig a legmodernebb művészekről ír, miért velem akar portrét készíttetni? – Tudja, művész úr, én azokról írok, de az ön műveit szeretem – felelte a műkritikus. Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrainak jellemzője, hogy bennük van egyéniség, a karakter típusa és egy csöppnyi idealizálás is – mutatott rá Kostyál László.

Eladható művészet témában is érdemes vizsgálni ezt az életművet, és bár a szobrásznak nem volt a mai értelemben vett menedzsere, mindig utat talált a következő megrendelőig.

– Indulásakor a támogatói szinte mindegyike szabadkőműves volt, és ő maga is tagja volt a Progressio páholynak. Ez is segítette a pályáját, de különös tehetsége volt ahhoz, hogy nagyon céltudatosan meg tudta találni azokat az embereket, akik mindig a következő lépcsőfokra segítették – mondta a művészettörténész, és felidézte a G. B. Shaw-portré történetét.

Kisfaludi Strobl Zsigmond baráti kapcsolatokon keresztül a budapesti Szépművészeti Múzeum akkori főigazgatójának, Petrovics Eleknek írt, hogy a Szépművészeti kérjen egy portrét Shaw-tól, illetve egy ülést Kisfaludinál.

Ebből aztán barátság lett és a magyar portréművészet egyik legkiemelkedőbb portréja. G. B. Shaw leírta, hogy fiatal íróként az is segítette nemzetközi hírnévre jutni, hogy Rodin megmintázta a portréját, és ő most ezt a segítséget egy másik szobrásznak szeretné továbbadni, ezért is vállalta el, hogy Strobl Zsigmond 1935-ös londoni kiállításának megírja a katalógusszövegét.

George Bernard Shaw

Az elkészült portré olyannyira tetszett neki, hogy a dolgozószobájából kirakta Rodin szobrát, Strobl Zsigmondét tette a helyére, és a magyar szobrásznak erről egy fényképet küldött, hátán a felirattal: a szobor jobb, mint az eredeti.

A felújítás alatt álló Göcseji Mú­zeum vándortárlatot indított útnak Kisfaludi Strobl Zsigmond munkáiból. A tárlat kurátora, Kostyál László által kiválasztott harmincegy kisplasztika, tíz érem és két festmény a szobrász műterméről a veszprémi megállót köve­tően csütörtöktől a sárvári Nádasdy Ferenc Mú­zeumba érkezik, júniusban pedig a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumban nyílik kiállítás Kisfaludi Strobl Zsigmond műveiből.