Egy boldog asszony a múltból

Abban a korban írt, amikor az úrilányokat még a regényolvasástól is tiltották. Tizenhét éves korától publikált tárcákat, útleírásokat, novellákat. Meghonosított egy máig használatos újságírói módszert, és az egyik legtermékenyebb női író volt a ma 180 éve született Beniczkyné Bajza Lenke.

Beniczky-Bajza Lenke Fotó: Digitális Képarchívum - http

De ki is volt ez a „boldog asszony”? Miért adta írásra a fejét egy olyan korban, amikor ez fölöttébb szokatlan volt, sőt magától a regényolvasástól is tiltották az úrilányokat? „… leánya Bajza Józsefnek, a rendkivül tisztelt költőnek. Olyan volt ő, mintha nem is az anyja szülte volna, hanem Bajza gondolta volna ki. A híres császárfürdői bálokon, a platánok alatt, a legkáprázatosabb jelenség, a legjobb csárdás tánczosné, kit országszerte emlegetnek. Már korán megmozdul benne az irodalmi hajlam, nem csak kotillion-emlékeket őriz a titkos fiókjában, de kéziratokat is, melyek lázasan szaporodnak…” – írta Mikszáth.

Száznyolcvan évvel ezelőtt született Pesten, tizenöt éves korában férjhez ment Heckenast Gusztáv könyvkiadóhoz, Heckenast-Bajza Lenke néven közölte első írásait a Nővilág című lapban, ahol külföldi divatújdonságokról, világhírű színésznők és énekesnők fellépéseiről tudósított, útirajzokat állított össze. Ő honosította meg azt a máig alkalmazott módszert, hogy külföldi lapokból átvett cikkeket „átdolgozott”, de írt tárcákat, „beszélyeket” is. (Ez utóbbiakat később több kötetbe gyűjtve kiadták.)

Első regénye 1857-ben jelent meg. Nem tudok ellenállni, hogy ismét ne Mikszáthot idézzem: „Bajza Lenkének, akármilyen jól választott volna is, éreznie kellett lassankint, hogy jobban is választhatott volna, rövid idő alatt felbontotta házassági kötelékét s 1862-ben Beniczky Ferencznek, a pestmegyei fiatalság egyik legképzettebb vezér alakjának nyujtotta kezét.”

Ez a házasság lehetővé tette, hogy az összes női író közül a legtermékenyebb legyen, akinek évente nem egy, hanem két vagy akár három regénye is megjelent, az 1860-as, 1870-es évek szépirodalmi lapjai ezeket folytatásokban közlik, nem beszélve arról, hogy sűrűn jelentek meg novellái is különféle kiadványokban. Ő lesz az első női író, akit „az irodalmi férfiak bevesznek a czéhbe”: 1878-ban a Petőfi Társaság tagjává választotta. Férje néhány évig volt az állami színházak intendánsa, nem csoda, ha Bajza Lenke színműírással is próbálkozott. Rhea grófnő című négyfelvonásos darabját 1886-ban, A miniszterelnök szünideje című vígjátékát rá két évre mutatták be, mérsékelt sikerrel. Valahol olvastam és nagyon megjegyeztem: „A Nemzeti Színház közönsége felette hűvösen fogadta.”

Bajza Lenke 1905. április 2-án halt meg (férje szűk másfél hónappal élte túl), a Fiumei úti temetőben nyugszik, egy térdre boruló angyal őrzi az álmát. Lehet, keveseknek jut eszébe az az ünneprontó gondolat, hogy ez a szobor valamelyest hasonlatos Bajza Lenke regényeihez. Mert ő francia mintára írta azokat, magyar(os) nevet adva a szereplőknek és magyar környezetbe helyezve őket – és a szobor sem magyar szobrász alkotása: eredetije állítólag egy genovai temetőt díszít. Ám maradjunk a sírfeliratnál: „Eszményi volt élete, áldott legyen emléke.”