– Ilyen kvalitású műtárgy ma már csak a világ nagy közgyűjteményeiben található, ezért is volt rendkívül fontos a tavaly decemberi árverés. A licit aktuális katalógusának címlapján is a Van Dyck életének utolsó hónapjaiban született műremek szerepelt – hívta fel a figyelmet Baán László.
A tizedik évében járt Stuart Mária Henrietta hercegnő, amikor házasságot kötött a tizennégy éves II. Orániai Vilmos holland herceggel, és ezt igazi királyi esküvővel ünnepelték meg. A múzeum tulajdonába jutott kép volt a legelső, amelyet Van Dyck ez alkalomból készített, a portrénak még két változata létezik.
Az európai portréfestészetet megújító mester a hercegnő vonásait, öltözetét és ékszereit híven és rendkívül elegáns stílusban örökítette meg, így ez egyúttal kora uralkodói ízlésének és viseletének dokumentuma is.
A festmény tegnap óta látható a múzeum gyűjteményéből kiválogatott gyermekportrék mellet, köztük Juan Bautista Martínez del Mazo infánsnőjével és Sebastian de Herrera Barnuevo II. Károlyról festett képével.
Arckép, teljes alakban
Anthonis van Dyck flamand festő, a XVI. századi portréfestészet megújítója 1599. március 22-én született Antwerpenben. Kivételes tehetségét korán felfedezték, tízéves korától festészetet tanult, mestere idősebb Hendrick van Balen volt. Öt év múlva már rutinos művésznek számított, erről árulkodik 1613–14-re datált önarcképe is. 1615 körül önálló műhelyt hozott létre ifjabb Jan Brueghellel, 1618-ban pedig felvették szabad mesternek az antwerpeni Szent Lukács festőcéhbe. Pár év elteltével a város – sőt egész Európa – fősegéde lett, többek között Peter Paul Rubens műhelyében. Noha Rubenst tekintette igazi mesterének, nagy hatással volt rá Giorgione és Tiziano is, az ő hagyományaikat folytatva kifejlesztette a teljes alakos portréstílust, amellyel osztatlan sikert ért el az arisztokrácia körében. 1632-ben I. Károly meghívta udvari festőjének. Mintegy negyven portrét festett a királynak, harmincat a királynőnek és kilencet Stafford hercegének. Az angliai főurakat is szép számban megörökítette. Második hazája Anglia lett, Londonban nagy műtermet rendezett be. Hírnév iránti vágya és költséges életmódja miatt azonban később szinte minden megrendelést elvállalt, futószalagon gyártotta a portrékat. Hogy a határidőket tartani tudja, segédekkel festette meg a ruhákat, ő csak a fejet ábrázolta a vásznon, végül már csak az utolsó simításokat végezte a képeken. Az általa kialakított úgynevezett társasági arckép nemcsak kortársaira volt nagy hatással, hanem szinte napjainkig tovább él. 1641. december 9-én hunyt el Londonban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!