Hercegnő Van Dyck módra

Történelmi fontosságú műtárgyat vásárolt a magyar kormány támogatásával a Szépművészeti Múzeum: Anthonis Van Dyck flamand festő Stuart Mária Henrietta hercegnőt ábrázoló festményével gazdagodott az intézmény Régi Képtára. A múzeum 2,1 milliárd forintért vásárolta meg a festményt a Christie’s aukciósház decemberi árverésén. Az utóbbi száz évben ez a Szépművészeti legnagyobb értékű vásárlása.

A híres flamand festőművész az esküvője alkalmából örökítette meg Stuart Mária Henriettát Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Művészettörténeti és történelmi szempontból is jelentős portrét mutatott be tegnap Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója.

A Stuart Mária Henrietta hercegnőt ábrázoló nagy méretű festmény ékesíti a középkori egyházi szentélyre hajazó, apszissal osztott Michelangelo-termet, közepében a kivilágított, gyermek uralkodónő portréjával, Van Dyck 1641-es alkotásával, amelyen a művész az ifjú hercegnőt menyasszonyként örökítette meg.

A híres flamand festőművész az esküvője alkalmából örökítette meg Stuart Mária Henriettát
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Az uralkodó, I. Károly legidősebb leá­nyának 1641-ben megkötött dinasztikus frigye alkalmából született képmás egyike Van Dyck utolsó képeinek. A festmény az angol–holland szövetséget megerősíteni szándékozó házasság alkalmából készült. Művészettörténeti szempontból is hiánypótló a mű, hiszen a flamand mesternek ezen periódusából nem volt eddig alkotása a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében.

– A világ festészetének egyik kiemelkedő alkotása került Budapestre. Van Dyck kora meghatározó művészeti stílusának, a pompázatos barokk festészetnek az egyik legkiválóbb portréfestője volt – fogalmazott Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere a Szépművészeti Múzeumban. – Ismerjük a Stuartok korát, világtörténeti változások következtek be abban az időben: Amerika felfedezése, Anglia, Hollandia megjelenése a tengereken, a győzhetetlen spanyol Armada pusztulása, a harmincéves háború, a török és a szétszakítottság ellen vívott küzdelmünk.

Tudomásunk van mindazokról a személyiségekről, akik a szóban forgó képen látható Stuart Mária Henriet­ta hercegnő életében vagy azt megelőzően szerepet kaptak – fejtette ki a miniszter.

A kormányzat támogatásával a Szépművészeti Múzeum az elmúlt száz évének legértékesebb műtárgyát vásárolta meg – hangsúlyozta Baán László, a múzeum főigazgatója.

A magyar állam eddig legnagyobb értékű műtárgybeszerzése 1870-es évek elején volt, amikor állami tulajdonba került az Esterházy-gyűjtemény, amely maga is tartalmaz egy Van Dyck-alkotást. Többek között ezt is bemutatják Stuart Mária Henrietta portréjával együtt a ­múzeum új kamaratárlatán.

– Ilyen kvalitású műtárgy ma már csak a világ nagy közgyűjteményeiben található, ezért is volt rendkívül fontos a tavaly decemberi árverés. A licit aktuális katalógusának címlapján is a Van Dyck életének utolsó hónapjaiban született műremek szerepelt – hívta fel a figyelmet Baán László.

A tizedik évében járt Stuart Mária Henrietta hercegnő, amikor házasságot kötött a tizennégy éves II. Orániai Vilmos holland herceggel, és ezt igazi királyi esküvővel ünnepelték meg. A múzeum tulajdonába jutott kép volt a legelső, amelyet Van Dyck ez alkalomból készített, a portrénak még két változata létezik.

Az európai portréfestészetet megújító mester a hercegnő vonásait, öltözetét és ékszereit híven és rendkívül elegáns stílusban örökítette meg, így ez egyúttal kora uralkodói ízlésének és viseletének dokumentuma is.

A festmény tegnap óta látható a múzeum gyűjteményéből kiválogatott gyermekportrék mellet, köztük Juan Bautista Martínez del Mazo infánsnőjével és Sebastian de Herrera Barnuevo II. Károlyról festett képével.

Arckép, teljes alakban

Anthonis van Dyck flamand festő, a XVI. századi portréfestészet megújítója 1599. március 22-én született Antwerpenben. Kivételes tehetségét korán felfedezték, tízéves korától festészetet tanult, mestere idősebb Hendrick van Balen volt. Öt év múlva már rutinos művésznek számított, erről árulkodik 1613–14-re datált önarcképe is. 1615 körül önálló műhelyt hozott létre ifjabb Jan Brueghellel, 1618-ban pedig felvették szabad mesternek az antwerpeni Szent Lukács festőcéhbe. Pár év elteltével a város – sőt egész Európa – fősegéde lett, többek között Peter Paul Rubens műhelyében. Noha Rubenst tekintette igazi mesterének, nagy hatással volt rá Gior­gione és Tiziano is, az ő hagyományaikat folytatva kifejlesztette a teljes alakos portréstílust, amellyel osztatlan sikert ért el az arisztokrácia körében. 1632-ben I. Károly meghívta udvari festőjének. Mintegy negyven portrét festett a királynak, harmincat a királynőnek és kilencet Stafford hercegének. Az angliai főurakat is szép számban megörökítette. Második hazája Anglia lett, Londonban nagy műtermet rendezett be. Hírnév iránti vágya és költséges életmódja miatt azonban később szinte minden megrendelést elvállalt, futószalagon gyártotta a portrékat. Hogy a határidőket tartani tudja, segédekkel festette meg a ruhákat, ő csak a fejet ábrázolta a vásznon, végül már csak az utolsó simításokat végezte a képeken. Az általa kialakított úgynevezett társasági arckép nemcsak kortársaira volt nagy hatással, hanem szinte napjainkig tovább él. 1641. december 9-én hunyt el Londonban.