Nem csak pofonokat osztott

Február 28-tól vetítik a magyar mozikban a Piedone nyomában című dokumentumfilmet. A Bud Spencerről szóló átfogó portréfilm több mint négy éven át, öt országban és negyvenöt közreműködővel készült. Király Levente rendezővel beszélgettünk a kivételes színész és sportoló eddig kevésbé ismert érdemeiről.

Bud Spencer csaknem százhúsz filmjének majdnem mindegyike kasszasiker lett Fotó: Nagy Endre

– Induljunk el a kezdetektől. Hogyan találkozott Bud Spencerrel?

– Bud Spencer filmjein három generáció nőtt fel, köztük én is. Ott volt a hétköznapokban, a hétvégékben, a nappaliban, a hálószobában a televízión keresztül. Mivel meghatározta a gyermekkoromat, találkozni szerettem volna vele és fotózkodni.

– Egyetlen közös képért kereste volna fel?

– Erre nem hivatkozhattam, de mivel akkor már tizennégy éve a közmédia munkatársa voltam, úgy döntöttem, hogy saját költségen kiviszek egy komplett stábot, és készítek egy egy-másfél órás interjút, amit majd a televíziónak adok, hiszen nem készít az ember egy ilyen interjút csak azért, hogy a fiók mélyén maradjon.

– Hogy fogadták, milyen volt a beszélgetés?

– Bud Spencer a lakásán fogadott. Emlékszem, délután fél háromra mentem. Kérdeztem, meddig maradhatok: egy órát, esetleg másfél órát? Ő azt válaszolta, hogy éjfélig. Az egész napot ránk szánta. Kávéval, házi süteménnyel kínált, nagyon kedélyes beszélgetés volt, ami után körbevezetett a lakásában, majd leült zongorázni, merthogy játszott zongorán, gitáron, orgonán és trombitán is. A saját maga által szerzett zeneszámokat hallgathattuk meg, amelyeket három nyelven énekelt.

Bud Spencer csaknem százhúsz filmjének majdnem mindegyike kasszasiker lett
Fotó: Nagy Endre

– Mikor határozta el, hogy filmet készít a legendáról?

– A Bud Spencer-interjút két év múlva egy Terence Hill-interjú követte, és ezután jött az ötlet, hogy ha már nekem sikerült Magyarországon egyedüliként mindkettőjükkel beszélgetnem, akkor ez megérne egy teljes filmet is, mert Bud Spencer nemcsak színészettel és szórakoztatással foglalkozott, hanem nagyon komoly, mély, tartalmas dolgokkal is, amelyeket szerettem volna megmutatni.

– Mit tudott meg még Bud Spencerről ahhoz képest, ami már köztudott volt, illetve fellelhető az interneten? Például a sportkarrierjéről…

– Kiderült, hogy nemcsak úszó volt és vízilabdázó, amit nagyon sok ember tud, de hétszeres olasz úszóbajnok, 1951-ben ő úszta le elsőként egy percen belül a 100 métert hazájában. 1952-ben részt vett a helsinki olim­pián, 1956-ban a melbourne-i játékokon vízilabdázóként, de bokszolt is, harminc KO-győzelemmel. Emellett autóversenyző volt Caracasban, és igazolt rögbijátékos.

– Ez egy nagyon szép sportolói múlt…

– Így igaz. De mindemellett magasan képzett értelmiségi volt. Már gyerekkorában olyan jól tanult, hogy az általános és a középiskolában is ugrott egy-egy osztályt, és tizenhat évesen Olaszország legfiatalabb egyetemi hallgatója lett. Jogi karra járt, amelyet vegyészmérnöki, majd pszichológiai kar követett. Hat nyelven beszélt és hét találmány fűződik a nevéhez.

– Meséljen ezekről!

– Például óceánjáró hajót tervezett egy mérnök barátjával, de nemcsak az íróasztalon. Ez a hajó fel is épült Szent András néven, és ezzel a család ki is ment a tengerre. De az ő találmánya az a repülőgépeken használatos kettő az egyben fogkefe, amelyen megnyomva egy gombot kijön a fogkrém, vagy az az idős embereknek tervezett sétapálca, amely egy gombnyomással székké alakítható. Mindemellett elektromos autót is szabadalmaztatott.

Király Levente rendező könyvet is készül írni a legendáról
Fotó: Katona Vanda

– Hihetetlenül sokoldalú ember volt.

– Igen. Jobboldali politikus volt a Forza Italia színeiben, és egyetemen is tanított. Amikor a lánya beiratkozott pszichológia szakra, azt mondta, segít neki, mégpedig úgy, hogy ő is beiratkozott. Bud Spencernek olyan jól ment a tanulás, hogy a tanárok felkérték, tartson pszichológiából előadásokat a diákoknak. Három könyvet is írt, és mint már említettem, dalokat szerzett, amelyeket CD-n ki is adtak. S akkor még nem beszéltünk a közel százhúsz filmjéről, amelyeknek majdnem mindegyike kasszasiker lett.

– Az UNICEF nagykövete is volt.

– Egész életében jótékonykodott, ez fontos üzenete a filmnek. Az volt a célom, hogy ne csak szórakoztassak és informáljak, hanem nagyon fontos gondolatokat is átadjak. Ilyen pél­dául a jótékonykodás szükségessége egy olyan világban, ahol a szolidaritás és az erkölcsi értékek kiveszőben vannak. Bud Spencer egész életét végigkísérte a jótékonykodás. 1980-ban az irpiniai földrengés sújtotta terület áldozatainak saját helikopteréről dobálta le a segélycsomagokat, kampányolt a vakok és gyengénlátók érdekében, illetve szülővárosának, Nápolynak utalta a filmjeiből származó jövedelmének nagy részét.

– Van még ehhez hasonló fontos üzenete a filmnek?

– Az életfilozófiája. Az úgynevezett Futtetenne – azt jelenti, hogy engedjük el azokat az apró dolgokat, amik megmérgezik a hétköznapjainkat. Ha az ember boldog és vidám, akkor a környezetére is ilyen hatással van. Azt mondta, forduljunk inkább komoly dolgok, akár Isten felé.

– Vallásos volt?

– Nagyon mélyen keresztény emberként élte az életét, és erről a mély istenhitről és a Szentháromságról is beszél a filmben. A keresztényüldözés korában úgy gondolom, ha egy olyan ember beszél Istenről, mint Bud Spencer, akit milliók fogadnak el világszerte, akkor az többet érhet jó pár kereszténységről szóló könyvnél, amely nem biztos, hogy eljut a fiatalokhoz.

– Miért fontos a magyaroknak ez a film, mi volt Bud Spencer véleménye rólunk?

– Ebben a filmben Bud Spencer azt mondja, hogy a magyar egy különleges nép, tiszteletet parancsoló történelmével és a legbonyolultabb nyelvével a világon. Ez országimázs-építés szempontjából sem mellékes, főleg napjainkban, amikor Európa-szerte támadnak bennünket.