Opheliától egy kedves nagymamáig

Nincs könnyű dolga az emlékezőnek, amikor azzal szembesül, hogy két jeles, közismert és nagyon szeretett színművész egy napon látta meg a napvilágot, ráadásul száz évvel ezelőtt.

A Tartuffe-ben 1951-ben

Nincs könnyű dolga az emlékezőnek, amikor azzal szembesül, hogy két jeles, közismert és nagyon szeretett színművész egy napon látta meg a napvilágot, ráadásul száz évvel ezelőtt. Egyszerre írjon róluk? Egy cikkben méltassa mindkettőjüket?

Milyen szempontokat vegyen figyelembe, amikor a Szabadkán 1919. február 10-én született Komlós Juci Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, a Nemzet Színésze és az ugyanakkor Hódmezővásárhelyen világra jött Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas színész, szintén a Nemzet Színésze között kell választania?

A Tartuffe-ben 1951-ben

Csúnya kifejezéssel élve, most Komlós Juci húzta a rövidebbet – hiszen maga az Országos Színészegyesület, a MASZK is csak tegnapra időzítette megemlékezését a színésznő egykori lakhelyén, a Városmajor utcában elhelyezett emléktáblánál –, de ez mit sem változtat azon a melengető szereteten, amivel visszagondolok rá, és bízom benne, sokan érzünk még így.

Komlós Juci színészdinasztiából származott, színészek voltak a szülei, Komlós Vilmos és Pintér Irma, de színész lett testvére, Komlós András is.

A sor pedig folytatódik, Földessy Géza színész, színházi rendező és színigazgató felesége volt, és lányuk Földessy Margit színművésznő. Annak ellenére, hogy háromévesen már színpadra állt, ötévesen operettben szerepelt az édesapjával, a szülei „megbízható” szakmát szántak neki.

Miért is ne, amikor olyan jól teljesített gyors- és gépíró tanulóként, hogy versenyt is nyert? De ő kikövetelte, hogy Rózsahegyi Kálmán mondjon róla véleményt, tényleg tehetséges-e. A neves színészpedagógus pedig felvette az iskolájába, és Komlós Juci nem sokkal a tanulmányai megkezdése után már eljátszotta a kínai lány szerepét a Viktória című operettben.

A Pódiumkabaréhoz szerződött a zenés darabok után, de megfelelő szerepek hiányában a szegedi színháznál próbált szerencsét, de játszott Miskolcon és Nagyváradon is, és nívós éjszakai revükben lépett fel Budapesten.

Jól táncolt és énekelt, így az operettekkel soha nem volt gondja, a második világháború után az operettszínházban, a Művész Színházban lépett fel, a Magyar Színházban pedig olyan partnerei voltak, mint Honthy Hanna és Jávor Pál.

A zenés szubrett- és naivaszerepek után kiváló karakterszínésznő lett, könnyed, természetes és érzelmileg gazdag játékkal. Ophelia volt a Hamletben, Polly a Kurázsi mamában, Margit a Kaméliás hölgyben.

Meg nem valósult szerepálma egy maradt, Szent Johannát nem formálhatta meg. 1965-től a Thália Színházban lépett fel, 1977-től a Nemzeti Színház tagja lett, de egy idő után már csak szerepekre szerződött, és rádió- meg tévéjátékokban vállalt feladatokat. Filmen a Rokonok, Az aranyember, a Mire megvénülünk, az Esős vasárnap és a BÚÉK című alkotásokban láthattuk, és több mint száz külföldi filmnek kölcsönözte a hangját.

A tévéjátékok közül, amelyekben szerepelt, messze a legnépszerűbb a Szomszédok című teleregény. A Zen­the Ferenccel együtt alakított szimpatikus házaspár Lenke nénije a legszeretetreméltóbb nagymama, akit valaha láttunk a képernyőn. A nagy sikerű sorozat több mint tíz évig futott, és bár már két évtizede véget ért, ma is népes rajongótábora van és sikerrel vetítik az ismétléseket.