Irgalmatlanok és kevés igazszívűek

Amikor megláttam Jü Hua nevét a Kína tíz szóban című könyv borítóján, rögtön tudtam, hogy nagy élményben lesz részem. Az én ízlésemnek kissé harsány kiadói reklám („Kínában betiltva!” — így a hátlap) is szinte fölöslegesnek bizonyult, illetve csak meglepett, mert hiszen ezt a szerzőt nagyon meg kellene becsülnie a kínai hatóságoknak — olyan, mintha a hatalmas és különleges ország élő lelkiismerete volna.

Az már csak hab a tortán, hogy az előzetes várakozást (még a szerző korábbi munkájával felturbózott előzetes várakozást is) jócskán felülmúlja a szöveg – nem is tudom, mikor olvastam ennyire világos vonalvezetésű, racionális, de közben nemesen szórakoztató esszéket –, képes mindennek megmutatni a visszáját, vagy inkább a fonákját is (feledhetetlen például a jelenet, amelyikben a szerző és a szerző apja valójában igen hálásak a nagytermészetű nagypapának:

„Semmirekellő nagyapám 1949-re a kétszáz mus birtokot teljes egészében elkótyavetyélte, de ezzel túladott a földbirtokosi státuszán is. Ha nem így történt volna, a felszabadulás után nehezen kerülhette volna el, hogy golyót ne kapjon a fejébe. Tulajdonképpen így lett az ürömből öröm, mert ezáltal apám is megmenekült a »földbirtokos porontya« szégyenbélyegtől. Sőt, a bátyámmal még egy generációval lejjebb is jól jártunk a nagyapánk léha életvitelével.”), a kínai társadalom szinte felfoghatatlan és kibogozhatatlan, történelmileg determinált jelenkorát.

Jü Hua: Kína tíz szóban. Fordította: Zombory Klára. Budapest, Magvető Kiadó, 2018.