Ha már az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetéről szóló filmről van szó, a Guerilla hangulatában talán leginkább Sára Sándor 80 huszárjához hasonlít – ott is nagyrészt erdőkben járnak, hegyeken kelnek át a végsőkig elszánt huszárok, akik akkor is hazamennek és a magyar forradalom ügye mellé állnak, ha belepusztulnak.
A 80 huszár tragikus végével és a könyörtelenséggel rokon a Guerilla, ahogyan az erőszak és a vér közvetlen ábrázolásával is.
Ám Kárpáti György Mór egy kis reménysugarat is hagy a film végére, amely Mel Gibson Apocalypto című mozijának végkifejletét juttatta eszembe.
Szintén a film javára lehet írni azt, hogy nagyon jellegzetes arcú színészeket válogattak ki a szerepekre, és igen, ezek olyan arcok, amelyeket akár a korabeli metszeteken is láthatunk, viszont a főszereplő losonci, tehát felvidéki származású testvérpár hamisítatlan „pesti tájszólással” beszél.
Aligha van ennél idegesítőbb hiba a magyar filmekben, mint amikor a színészek a nyelvezetükben nem hasonulnak a karaktereikhez.
A rendező lapunknak adott interjújában elmondta, hogy a történelmi témákban a hétköznapi emberek, helyzetek, pillanatok érdeklik. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen manapság a történelmi témájú filmekben ez a divatos irányzat, gondoljunk csak Köbli Norbert forgatókönyvíró témáira és történeteire. Annak kifejtéséhez, hogy mennyire hiteles korrajzot láthatunk a filmben, már egy külön kis tanulmányt kellene írnunk, de az elmondottakból is kiderül, hogy nem teljeset, viszont az erőszak, a szűkszavúság és a könyörtelenség idetartozik.
A filmből többek között azt is megtudhatjuk, miért nem érdemes egy tisztáson talált kozák kalappal táncot lejteni, hiszen a tulajdonosa akár főbe is lőheti a víg kedélyű illetőt, valamint azt, hogy háború idején a jószívűség és a kegyelem keserű kenyér.
A Guerillát március 7-től vetítik a mozikban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!