Nem öncélú erdei romantika

Vér, gerillák, szabadságharc, szerelem – mindez egy erdőben, a világosi fegyverletétel után. Ha pontozni kellene, a Guerilla című új magyar történelmi film 6-7 csillagot érdemelne.

Csont Sándor százados (Orbán Levente) nem hiszi el, hogy Világosnál letették a fegyvert Fotó: Skublics Gergely Forrás: Facebook

Vér, gerillák, szabadságharc, szerelem – mindez egy erdőben, a világosi fegyverletétel után. Ha pontozni kellene, a Guerilla című új magyar történelmi film 6-7 csillagot érdemelne, azt is elmondom, hogy miért.

Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmje nem remekmű, de megvannak az erényei is. Kezdjük egyenesen az Achilles-sarkával, mégpedig azzal, hogy a filmbeli történet, főleg a fordulat, túlontúl kiszámítható. A főszereplő karaktere tálcán kínálja a végkifejletet, amivel az égvilágon semmi baj nem lenne, ha az nem volna kézenfekvő és sablonos megoldás.

A Guerilla története viszont érdekesen kezdődik: derék, harcedzett forradalmár szabadcsapatok, tehát a gerillák egy erdőben keresnek menedéket a cári csapatok elől, és megpróbálnak életben maradni a bizonytalanságban, hiszen nem tudnak a világosi fegyverletételről, sem egyebekről. Barnabás (Váradi Gergely), a főszereplő, aki meglógott a sorozásról, az önkéntes öccséhez utazik, akit nagyon régen nem látott.

Csont Sándor százados (Orbán Levente) nem hiszi el, hogy Világosnál letették a fegyvert
Fotó: Facebook

Már a film legelején osztrák katonákba botlik, akik kivégeznek előtte egy rabkötélen hurcolt magyar katonát, de holttesteken lakmározó férgeket is láthatunk a kezdeti filmkockákon, tehát sejthetjük, hogy nem egy kedélyes mozira ültünk be.

Öccsét egy erdőben, a gerillatáborban találja meg. Barnabás szégyenében azt hazudja, hogy maga is katona volt, ezért besorozzák, majd beleszeret a sebesülteket ápoló nővérbe, akibe viszont a testvére is szerelmes. Ezzel Barnabás olyan hazugságspirálba kerül, amely mindenki vesztét okozza, de ennél több részletet nem árulok el.

Amit a hasonló filmekről nem mindig lehet elmondani: a szerelmi szál szerves részét alkotja a történetnek, és leginkább a hős, megsebzett öcs és a gyáva, anyámasszony katonája bátyja közötti feszültséget, féltékenységet és a köztük levő megvetést fejezi ki, tehát nem öncélú erdei romantika (a tűz körül ülők ajkáról is a legszomorúbb magyar népdalok boronganak bele az éjszakába).

Szintén a rendező javára lehet írni a film hangulatát, a látványt és a kifejező színeket, valamint azt, hogy végig képes fenntartani a feszültséget, a vészjósló hangulatot, amelyben azt érezzük, hogy most már bármelyik pillanatban megtörténhet az a valami, amire várunk – még ha az a valami nem is akkor következik be és nem váratlan vagy egyedi, mint amire az előzményekből számíthattunk.

Ha már az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetéről szóló filmről van szó, a Guerilla hangulatában talán leginkább Sára Sándor 80 huszárjához hasonlít – ott is nagyrészt erdőkben járnak, hegyeken kelnek át a végsőkig elszánt huszárok, akik akkor is hazamennek és a magyar forradalom ügye mellé állnak, ha belepusztulnak.

A 80 huszár tragikus végével és a könyörtelenséggel rokon a Guerilla, ahogyan az erőszak és a vér közvetlen ábrázolásával is.

Ám Kárpáti György Mór egy kis reménysugarat is hagy a film végére, amely Mel Gibson Apocalypto című mozijának végkifejletét juttatta eszembe.

Szintén a film javára lehet írni azt, hogy nagyon jellegzetes arcú színészeket válogattak ki a szerepekre, és igen, ezek olyan arcok, amelyeket akár a korabeli metszeteken is láthatunk, viszont a főszereplő losonci, tehát felvidéki származású testvérpár hamisítatlan „pesti tájszólással” beszél.

Aligha van ennél idegesítőbb hiba a magyar filmekben, mint amikor a színészek a nyelvezetükben nem hasonulnak a karaktereikhez.

A rendező lapunknak adott interjújában elmondta, hogy a történelmi témákban a hétköznapi emberek, helyzetek, pillanatok érdeklik. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen manapság a történelmi témájú filmekben ez a divatos irányzat, gondoljunk csak Köbli Norbert forgatókönyvíró témáira és történeteire. Annak kifejtéséhez, hogy mennyire hiteles korrajzot láthatunk a filmben, már egy külön kis tanulmányt kellene írnunk, de az elmondottakból is kiderül, hogy nem teljeset, viszont az erőszak, a szűkszavúság és a könyörtelenség idetartozik.

A filmből többek között azt is megtudhatjuk, miért nem érdemes egy tisztáson talált kozák kalappal táncot lejteni, hiszen a tulajdonosa akár főbe is lőheti a víg kedélyű illetőt, valamint azt, hogy háború idején a jószívűség és a kegyelem keserű kenyér.

A Guerillát március 7-től vetítik a mozikban.