Tízesztendős a Fortepan

Közel tíz éve már, hogy olyan természetességgel válogatunk a Fortepan digitális archívumából, mintha egy nagy családi albumot lapozgatnánk. A gyűjtemény Európa legnagyobb szabad felhasználású fotóarchívuma, amelynek alapítói, meghallván az idők hangját, digitalizálni kezdték családi múltunk képi lenyomatait. A Magyar Nemzeti Galéria elérkezettnek látta az időt, hogy bemutassa ezt a páratlan kincset, amelyre áprilistól egészen a nyár végéig tartó tárlatot épít.

A lerombolt Erzsébet híd budai hídfője 1953-ban Fotó: Fortepan

A XX. század fordulóján az Egyesült Államokba százezrével vándoroltak ki magyarok, s bár ez a hullám a húszas évekre lecsengeni látszott, akadt olyan hazánkfia, aki akkoriban indult útnak, hogy az új élet reményében hajóval keljen át az óceánon. Ez az időszak egybeesik a mozgókép születésével, a fényképezés pedig addigra a városi értelmiség mindennapjainak részévé vált.

Egy Aszódi Zoltán nevű magyar orvos is ekkor vette az irányt az Egyesült Államok felé. Útját gazdag fotósorozatban rögzítette, majd sok-sok évtized múltán családja a rájuk hagyományozott képeket a Fortepan digitális gyűjteményének rendelkezésére bocsátotta.

Az 1929-es, közel egy évig tartó útról – tizenhét évvel a Titanic elsüllyedése után – az óceánjáró luxushajó fedélzetéről készült fotókat láthatjuk, és még jó pár utcaképet New Yorkból. Például a világ pénzügyi központjának számító Wall Street-i flaszter fekete-fehér képét: a fotó néhány hónappal az előtt az ominózus pénzügyi összeomlás előtt született, amely sokakban megingatta az amerikai álomba vetett hitet.

A magyar történelem számos fontos pillanatát is megörökítik a Fortepan képcsarnokában látható felvételek: az I. Zog albán király és gróf Apponyi Geraldine királyi esküvőjéről készült exkluzív fotóanyagot is digitalizálták, ahogy megannyi városképet Budapestről. Köztük látható az 1965-ös Blaha Lujza tér, a Nemzeti Színház bontásának pillanatai; találunk itt a Gellért-hegyről fényképezett sztereofotót az épülő Erzsébet hídról, majd előbukkan a hetvenes évekbeli, már elkészült hídon átzötyögő villamos.

A korai hatvanas esztendők nagy hóesésében az Istenhegyi úton elakadt Volvót meglódító járókelők közös erőfeszítésének pillanata idézi vissza a korhangulatot, háttérben a régi BKV-buszból kíváncsian ágaskodó utazókkal. Sok a személyes fotó is: arcok, családi képek sorakoznak, a fürdők világa, a szórakozás vagy éppen szocialista ünnepeink uniformisba öltözött egyformasága elevenedik meg rajtuk.

A lerombolt Erzsébet híd budai hídfője 1953-ban
Fotó: Fortepan

Hatalmas gyűjtemény ez, amely civil összefogásból épül idestova több mint harminc éve, két szenvedélyes analógképgyűjtő, Tamási Miklós és Szepessy Ákos kezdeményezése és kitartó munkája eredményeként. A két megszállott gyűjtő 2010-re ötezer képet digitalizált. Ezután hatszáz család osztotta meg velük személyes képeit, amelyek így a gyűjtemény részévé váltak.

A világhálón tíz éve elérhető archívumot a közgyűjtemények, múzeumok, privát fotók és hivatásos fotóriporterek által készített felvételek alkotják. Gyakran éri a gyűjteményt az a kritika, hogy túlzottan urbánus és Budapest-központú. Tény, hogy a Fortepan minden harmadik képe fővárosi jelenetet rögzített, nagyon sok pedig nagyobb városokból – Szegedről, Sopronból, Győrből vagy Pécsről – származik, de emellett gyakoriak a külföldön készült fotók, és a fürdők, a strandok világa is sok fényképezőt megihletett.

A fotózás jellemzően a városi polgár életstílusához tartozott, ezért a vidéki életről kevesebb kép született. Ez utóbbi az archívum harmadik szelete, mindmáig lényegesen kisebb gyűjteménnyel. A Fortepan alapítói a kollekció gyarapítása érdekében keresik azokat a feltáratlan vidéki hagyatékokat, helytörténeti gyűjteményeket, amelyek izgalmas képanyaggal szolgálhatnak.

A Magyar Nemzeti Galéria kurátorai úgy találták, mára megérett a gyűjtemény egy nagy kiállításra. Kétszáz fotót válogattak ki a tízéves jubileumához közeledő archívumból, amelyek sajátos nézőpontból mutatják be a XX. századot.

Az április közepén megnyíló tárlaton a látogatók egy képzeletbeli életutat járhatnak be. Az 1990 előtti fényképek nem egy konkrét emberhez vagy famíliához köthetők, hanem mindannyiunk közös családjának életéből villantanak fel mozzanatokat. A kétszáz képen először gyerekek, azután fiatalok, majd felnőttek és végül idősek a bemutatott fotók főszereplői.

Láthatjuk a hetvenöt évvel ezelőtt rommá lőtt Budapestet; a látogatók bejárhatják a főváros egy képzeletbeli utcáját, amelynek részletei évtizedeken átívelő és különböző helyeken készült fotókból állnak össze egy fiktív egésszé. A közös gyűjtés élményét is megtapasztalhatják a látogatók, akik belehelyezkedhetnek a Fortepan szerkesztőinek munkájába, és képeket válogathatnak egy hagyatékból.