Minden hívő színházcsináló megírja, eljátssza, megrendezi a maga passiójátékát egyszer, akár többször is életében. Az az alkotó, akit élethosszig foglalkoztat a téma (és kit ne foglalkoztatna? Csak van, aki nem mer hozzányúlni), biztos, hogy több passiót is rendez, hiszen húsvéti misztériumjátékot a dolog jellegénél fogva nem lehet repertoárban játszani – a passió nem Jézus Krisztus szupersztár –, így kőszínházi értelemben nem gazdaságos, viszont évről évre újabb köntösbe bújtatható, vagy a szenvedés- és üdvtörténet újabb mélységeit föltáró produkciók születhetnek.
Szinte mindenki látott már életében passiójátékot vagy arra emlékeztető valamit, de bábjáték formájában biztos, hogy kevesen. Virágvasárnapot megelőzően, április 13-án 16 órától a Párbeszéd Házában így valódi színháztörténeti csemegeként látható az Egyszemélyes passió – avagy a mi urunk, Jézus Krisztus kínszenvedése mindanégyevangélista és Horváth Márk szerint.

Fotó: Ottemplom.hu
Az alkotó, Horváth Márk 2017-ben végzett bábszínészként a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, jelenleg a győri Vaskakas Bábszínház tagja, de bábtervezőként és -készítőként a Budapest Bábszínháznak, illetve független társulatoknak is dolgozik. Az Egyszemélyes passió bábjait, kellékeit mind maga készítette, a szövegkönyvet is ő állította össze Werner Alajos, Babits Mihály, Pilinszky János, Farkas István, Ezra Pound (Képes Géza fordításában) és József Attila műveiből. Az előadás a színlap szerint gyermekkori emlékekből kiinduló, személyes történet, amelyben három különböző szereplő kálváriához való viszonya jelenik meg: a naiv hitű Ministránsfiúé, a Mester keresztvitelét végigasszisztáló Ácsé és a szerző-előadóé, Horváth Márké.
Az előadáshoz trailer is készült, Egyszemélyes passió címen könnyen rábukkanunk az interneten, a videó alatt a szerző (aki egyébként egyetemi szakdolgozatát Báb a szakrális színházban, avagy mitől bábszínház a katolikus liturgia címmel írta) ismertetője áll, benne pár nagyon fontos mondattal, ami minden forgószínpados-füstgépes-tánckaros vircsaftnál ékesebben beszél arról, hogy ab ovo mi is a színház tulajdonképpen. Érdemes szó szerint idézni: