A Franciaországban élő világhírű magyar festőművész Reigl Judit holnap kilencvenhat éves lesz. Hosszú és nem kevésbé kalandos életutat mondhat magáénak Szőnyi István Kapuváron született tanítványa, aki budapesti és római tanulmányai után pontosan kilencedik „nekifutásra” jutott át 1950-ben a vasfüggönyön, hogy szabadon festhessen, azt, ami az ő kedvére való, nem pedig politikusportrékat rendelésre.
Az európai absztrakt expresszionista művészet képviselőjeként vált ismertté, első egyéni kiállítása 65 évvel ezelőtt Párizsban volt, és 2005-ig kellett várni, míg végre itthon is megismerkedhettünk a képeivel a Műcsarnokban megrendezett retrospektív kiállításán. A későbbiekben sem kényeztettek el bennünket Reigl Judit-tárlatokkal, miközben képeinek árfolyama folyamatosan emelkedik.
A Sotheby’s aukciósház két, viszonylag friss és nyilvános adata szerint 2016-ban a festőművész a Robbanás (Éclatement) című sorozatának 1955-ben készült egyik nagyformátumú előképe jutalékkal együtt 412 ezer euróért (128 millió forintért) kelt el, tavaly nyáron pedig a Tömbírás sorozatból való egyik alkotása 273 ezer euróért (csaknem kilencvenmillió forintért) cserélt gazdát.
Fotó: Teknős Miklós
Makláry Kálmán galériatulajdonos évtizedek óta ápol szoros baráti és munkakapcsolatot a művésznővel, az ő jóvoltából a múlt év őszén láthattuk egy 35 alkotást bemutató minitárlaton Reigl Judit fekete-fehér kollázsait, tus papírmunkáit és olajfestményeit A Fekete is egy Szín című kiállításon a Kálmán Makláry Fine Arts galériában. Pont egy hónapja viszont, szintén Makláry Kálmán gyűjteményéből átfogó, május 5-ig látogatható kiállítás nyílt az Ybl Budai Kreatív Házban. A különböző festői periódusok jelentős alkotásait Gimesy Péter kurátor válogatta össze.
Olyan alkotások párdarabjait csodálhatjuk meg, amelyek a New York-i Museum of Modern Artban, a Metropolitan Múzeumban, a londoni Tate Modernben vagy a párizsi Pompidou Központban láthatók.
Azokat a kéziratokat, amelyekben az eredeti szöveget kivakarták vagy átragasztották, hogy a helyére másikat lehessen írni, palimpszesztnek hívjuk. Bevett gyakorlat volt ez a régi, drága íróanyagok (papirusz, hártya) idejében az ókorban, de még a középkorban is (és persze más időkben, amikor kifejezetten eltüntetni, megsemmisíteni akartak egy szöveget). Palimpszeszt a neve Reigl Judit ünnepi kiállításának is. És, hogy miért? Csak annyit segítek, hogy a tökéletlenül eltüntetett alakzatok maradványai néha makacsul, itt-ott kikandikálnak.
