Az ördög nézőpontjából

Az európai kultúrkör egyik legtanulságosabb mítosza egy középkori doktor, Faust története, aki egyezséget köt az ördöggel, saját lelkét áruba bocsátva. Zanussi ezt a történetet dolgozta át.

Éter: az első világháború árnyékában egy orvos mániákusan végzi emberkísérleteit Forrás: Vertigo Média Kft.

Az ördög nem alszik. Itt van velünk, érdeklődésének középpontjában pedig legfőbbképpen a tudomány áll. Krzysztof Zanussi lengyel filmrendező legújabb, részben hazánkban forgatott filmje, az Éter, erről szól. A történet szerint az első világháború árnyékában egy lengyel orvos mániákusan kísérletezik az éterrel, a kvintesszenciával, ami megfosztja pácienseit szabad akaratuktól, tudatuktól, ugyanakkor teljesen megszünteti fájdalomérzetüket. Az embereken végzett kísérletekbe egy fiatal nő belehal. Az orvos, bár megmenekül a bitófától, de száműzik, a Monarchia hadseregében találja magát, ahol parancsnoka jóváhagyásával katonaorvosként folytatja a kísérletezést. Minden morális gátlás nélkül. Az igazi történet itt kezdődik.

Az európai kultúrkör egyik legtanulságosabb mítosza egy középkori doktor, Faust története, aki egyezséget köt az ördöggel, saját lelkét áruba bocsátva. Zanussi ezt a történetet dolgozta át, helyezte XX. századi környezetbe. Nála a doktor korunk embere. A tudomány megszállottja, azt gondolja, hogy a cél szentesíti az eszközt. Az istenhitnek, a vallásnak, az érzelmeknek, a szabad véleménynyilvánításnak, sőt még a szabad akaratnak is fölébe helyezné a ráció­ba, az ész diadalába vetett hitét. Furcsa párhuzamot lehet találni korunkkal abban a tekintetben is, hogy ennek a tudósnak olyan mértékig nincs semmilyen erkölcsi normája, hogy kutatásai finanszírozásához akár a saját hazáját is elárulja. Konkrétan katonai titkokat bocsát áruba az ellenséges haderőknek.

Krzysztof Zanussi a legjelentősebb európai filmrendezők, a nagy mesterek közé tartozik, a 70-es, 80-as években az erkölcsi nyugtalanság mozijának nevezett stílusirányzat egyik jeles képviselője. E filmek középpontjában valamilyen emberi, társadalmi érték problémája szerepel, de a társadalmi tudat mellett a filmek a nemzeti érzület megnyilatkozásai is. Bár a stílusirányzat megszűnt, Zanussi továbbra is nyugtalanul moralizál filmjeiben, sőt a hazai mozikba mától vetített Éterre is jellemző, hogy az egyetemes emberi problémák mellett megjelenik a nemzeti is.

Éter: az első világháború árnyékában egy orvos mániákusan végzi emberkísérleteit
Fotó: Vertigo Média Kft.

A film lengyel–ukrán–litván–magyar–olasz koprodukcióban, a magyar Laokoon Filmgroup gyártásában és többek között a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával készült. Az egyik kulcsszereplő is magyar László Zsolt személyében, akitől egyébként azt kérte Zanussi, hogy ne a film nyelvén, lengyelül, hanem magyarul mondja a szövegét (később szinkronizálták), mert így nagyobb átéléssel hozza a titokzatos elöljáró szerepét.

Úgy tűnik, hogy a Közjáték, az Illumináció, a Védőszínek, A falon túl, az Imperatívusz, A nyugodt Nap éve, a Csendes érintés, Az élet, mint nemi úton terjedő halálos betegség vagy a Persona non grata rendezője mindig tud meglepetést okozni. Az Éter című filmje ugyanis amint befejeződik, elkezdődik újra. Levetíti a rendező a „titkos történetet”, amelyben a legfontosabb jeleneteket egy másik nézőpontból mutatja be: az ördögéből. A nézők pedig megélhetik a katarzist, mert azonnal helyre kerül minden.