Csehek báloznak Cannes-ban

A bálnak központi szerepe van Milos Forman cseh új hullámos filmjeiben. Míg a Fekete Péterben (1963) és az Egy szöszi szerelmében (1965) a felnőtté válás problémáit járja körbe a rendező, addig a Tűz van, babám! (1967) című alkotásban már sokkal inkább áll a bál a táncmulatságon, sőt Forman, mielőtt elhagyná az országot a prágai tavasz leverése után, a szocializmus minden illúziójával leszámol ebben a társadalmi szatírában. Mindezzel most a cannes-i közönség is szembesülhet.

A tűzoltáshoz sem értenek: a legkegyetlenebb kritikát a Tűz van, babám!-ban fogalmazta meg a rendező Forrás: Örökmozgó

Milos Forman cseh új hullámos filmjei elérik, hogy miközben könnyezve nevetnek a nézők a groteszk helyzeteken, szép lassan az arcukra fagy a vigyor. Míg a Fekete Péterben és az Egy szöszi szerelmében egy élhetetlen világot ábrázol a rendező, ahol teljes a kommunikációképtelenség, addig a Tűz van, babám! című filmben már arról van szó, hogy kiöli a szocializmus az emberek egymás iránti szolidaritását, miközben éppen az ellenkezője lenne a lényege. Jó példa erre a filmnek az a jelenete, amikor az idős bácsit, akinek éppen leég a háza, közelebb viszik a tűzhöz, hogy meg ne fázzon. A saját házának tüzénél melegedő öregember képe pedig mindent elmond az élhetetlen szocializmusról, miközben az idős bácsi hangját halljuk: „És ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.”