Körkörösen kitalált Budapesti skizo

Azontúl, hogy feltárul a kilencvenes évek budapesti művészeti szcénája, a legérdekesebb és legfontosabb jellemvonása a könyvnek a cseles szerkezeten túl a stílusa.

„Mindenki olyan kísértésnek van kitéve, amilyet tudása alapján elképzelhet magának”, hangzik el José Saramago regényé-­ben, az Alentejo című kötetben. Nemcsak azért fontos ez a mondat, mert a 2012-ben tragikusan elhunyt Hazai Attila Budapesti skizo című, többszörösen furfangos kötete is egy testes Saramago-idézettel zárul (ezúttal a Nobel-díjas portugál író Ricardo Reis halálának éve című kötetéből), hanem mert jól leírja Hazai regényének egyik lehetséges értelmezési tartományát, sőt feltűnően egybecseng a kötet egyik hangsúlyos és a történetre magára reflektáló mondatával: „Azt olvastam, hogy nagyon karakteresen jellemzi az embert az, hogy mit tud kitalálni.”

Márpedig itt „dolgok” vannak erősen körkörösen kitalálva.

A főhős, az Amerikából Magyarországra hazaköltöző Feri derűs természetéről és módszeres, átgondolt, stratégiaszerű kábítószerezéséről olvashatunk hosszan, majd a kötet egyik pontján Feri – akinek ebben a különleges tudatállapotban különleges képessége támad: minden könyvre emlékszik, amelyet valaha olvasott, és szép komótosan újra is olvas belőlük részleteket, fejezeteket – fejben megír (és újraolvas) egy történetet egy, a problémái elől a fejfájásba és az idegösszeomlásba menekülő vállalkozóról.

Ez a történet meg sem születik, vagyis megszületik, de csak a Feri fejében, de valójában mégsem, persze igazából mégis, hiszen Hazai Attila megírja, és az olvasók elolvashatják. Két részből (legalább két részből) áll tehát a regény, két, stilisztikai szempontból feltűnően hasonló, de történetszövés szempontjából egymás alá és fölé rendelt, mégis körkörös részből, és rengeteg örömöt tartogat az olvasónak.

Azontúl, hogy feltárul a kilencvenes évek budapesti művészeti szcénája vagy annak bizonyos részletei (hiszen a kötet először 1997-ben jelent meg, ez a második kiadása), amelyben a mára klasszikusnak ható nevek és helyszínek ott még a napi valóságtól eltelve nyüzsögtek, a legérdekesebb és legfontosabb jellemvonása a könyvnek – a cseles szerkezeten túl – éppenséggel a stílusa.

A kötet már a címében is utal Bret Easton Ellisre, az irodalmi minimalizmus egyik jeles képviselőjére és az ő Amerikai pszicho című könyvére, de stílusában is tartja magát ehhez: rendkívül aprólékosan és élvezetesen ír le mindent, minden apró rezdülést, kedves humora van (amikor az eléggé beállt főhős megpróbálja a porszívót megjavítani), és mindent beleng a lazaság. Élet, filozófia, életfilozófia, irodalom, kortársság jön-megy, de Feri marad és rendületlenül szív, miközben nyugodtan bölcselkedik, néha pedig megvilágosodik: „Hát hogy van egy ilyen újgazdag pasi, aki kicsinálja magát. Ez is egy skizoid fej – nevetgélt Feri –, komolyan, szerintem iszonyú jó lehet könyvet írni.

Hazai Attila: Budapesti skizo. Magvető Kiadó, Budapest, 2019.