Először a belső udvarát néztük meg. – A munka felénél tartunk, jövő tavaszig kívül-belül megújul a műemlék. Legutóbb tervszerűen 1896-ban újították fel a kastélyt. A millennium évében kastélyrenoválási hullám volt, a vidéki földbirtokosok ily módon is ünnepelték a magyarság ezeréves történelmét a Kárpát-medencében – mondta Virág Zsolt, a Nemzeti kastély- és várprogramot vezető miniszteri biztos, akivel bejártuk a helyszínt. A pincéktől a mennyezetfreskókig lényegében mindent felújítanak, és várhatóan jövő tavasszal lehet majd meglátogatni a tervezett kiállításokat is. A munkálatok során barokk kori, rejtett pincéket is találtak.
Fotó: Bach Máté
Amint körbejártuk a kastélyt, a munkások éppen az egykor vendégszobáknak otthont adó földszintes mellékszárnyak falait tatarozták, viszont a munkálatvezető kontrasztként megmutatott egy eredeti, teljesen beázott falszakaszt is: a téglák szétmállottak, sok helyen kis híján összeomlottak a falak. Ha tíz évvel ezelőtt nem állítják helyre a tetőt, most már nem igazán lenne mit megmenteni – csak tégláról téglára újraépíteni.
A kastély körül számozott kődarabhalmok hevernek. Az épület eredeti köveiből mindent visszaépítenek, amit csak lehet, a belső, jelenleg földes, munkagödrös udvart pedig részben leburkolják, részben zöldfelület kap itt helyet. A homlokzatot törtfehérre, a kastély eredeti színére festik, és mint megtudtuk, a mostoha idők ellenére is megmaradtak az eredeti – talán 1896-os – zsalugáterek, amelyekre szintén ráfér egy alaposabb kezelés. Tehát a huszonnegyedik órában fogtak a kastély restaurálásához, viszont ha elkészül, a környék egyik legvonzóbb történelmi látványossága lehet – hogy ne csak Zsámbékig tartson a múltat kedvelő turisták útja.
Később a főépületben kábelkötegeken, kisebb munkagépeken lépkedtünk át, elhaladtunk a barokk kori házi kápolna mellett, és felmentünk az emeletre is. Ha nem csak egy épületre, hanem történetekre is kíváncsiak vagyunk, aligha találunk a Sándor–Metternich-kastélynál izgalmasabb helyet. A készülő kiállításon majd kiderülhet, hogy a lovasmutatványairól elhíresült gróf – aki többek között egy kőhalomtól roskadozó lovasszekeret, egy 21 láb széles árkot és Széchenyi István magasra tartott sétapálcáját is átugrotta a lovával – nemcsak egy bohém, virtuskodó magyar úr volt, hanem igazi gazdasági zseni és kultúrember: mintabirtokai elképesztő hozamával az ország élvonalába került, kulturális kifinomultságának legékesebb példája pedig maga a kastély és annak berendezése. Sándor Móric nem akárkivel díszíttette ki kastélyát: lényegében megszerezte korának legjobb szakemberét, Alessandro Sanquiricót, a milánói Scala díszlettervezőjét. A busás ár nem volt szempont, és a mester, aki a Scalában mintegy háromszáz produkciót tervezett, pompeji, etruszk és görög mintás mennyezet- és falképekkel díszített szalonokat is festett a kastélyban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!