Pink Floyd, a végtelen lehetőség

Keep Floyding, azaz floydozz tovább! A Pink Floyd 1972-es pompeji koncertjét játssza el újra a legprofibb magyar coverzenekaruk, az aquincumi amfiteátrumban ma este – vulkán nélkül, de ókori romok között. Goldschmidt Gáborral, a Keep Floyding zenekar énekesével, vezetőjével beszélgettünk.

Este az aquincumi romok között koncertezik a zenekar Forrás: Keep Floyding

– Mennyire kell rajongani a Pink Floydért, hogy egy coverzenekart alapítsanak?

– Kell egyfajta vibrálás az emberben, ami nagyon közel hozza az adott zenekarhoz a zenészt. Azok is rajongtak értük, akik a Pink Floyd későbbi korszakaiban lettek tagok – Jon Carin billentyűs vagy a Roger Waters kilépése utáni basszusgitáros, Guy Pratt. Nálunk is hasonló őrületről, intellektuális és zenei együttrezdülésről van szó.

– Önnek mit jelent a Pink Floyd?

– Pszichedelikus rock, kísérletező, végtelen lehetőségekkel bíró zene, mondanivalójukban pedig mindig olyan kérdéseket feszegettek, amelyek nem tudnak kikopni az emberiség történelméből. A kritikus szemlélet minden időben életben tartja a mondanivalót.

Este az aquincumi romok között koncertezik a zenekar
Fotó: Keep Floyding

– Régi álmuk, hogy az 1972-es pompeji koncertet újrajátsszák?

– A zenei programot már játszottuk, de ilyen környezetben, római kori romok között még sohasem sikerült megtennünk. Ebből a szempontból egyedülálló a zenekar életében, és Magyarországon sem volt még eddig hasonló. Láttam olyan külföldi felvételt, amelyen hasonló amfiteátrumi környezetben koncertezett egy coverzenekar, de ők csak egy egyveleget adtak elő.

– Hobbiból csinálják, vagy a zenélés a hivatásuk?

– Mindannyiunknak van polgári állása, a zene a hobbink, csak a két vokalistánk él zenélésből. Szenvedélyből csináljuk, és azt hiszem, ennek is köszönhető az elmúlt húsz évünk. Nyolc zenésszel állunk színpadra, és három technikusunk van, akiket zenekartagként kezelünk. Az elődzenekart, az Echoes of Pink Floydot húsz éve alapítottuk, egyetemista korunkban, ebből nőtte ki magát a Keep Floyding. Azért kellett megváltoztatnunk a nevünket, mert kiderült, hogy már van egy német Echoes nevű zenekar. Minden országban van egy-két nagy tribute-zenekar, amelyek hasonló gondolkodásmóddal játsszák a számaikat, mint mi. A legismertebbek persze a Brit Floyd és az ausztrál Spirit of Pink Floyd.

– Van kapcsolatuk a Pink Floyddal?

– Csak látogatjuk a koncertjeiket, de nincs személyes kapcsolatunk velük. Ha Roger Waters nem The Wall turnéval, hanem egy kisebb produkcióval érkezne hozzánk, akkor talán el lehetne csípni, de így szinte lehetetlen. Egyszer egy könyvdedikáláson beszéltem Nick Masonnal.

– Egy az egyben a Pink Floydot hallhatjuk vissza önöktől, vagy kicsit másképp szól a Keep Floyding?

– Az a célunk, hogy minél eredetibben reprodukáljuk a Pink Floyd zenéjét, de a saját ízlésünket is keverjük bele. A gitár-, a dob- vagy a billentyűszólók nagyon alkalmasak erre. Általában válogatunk a koncertfelvételek, a stúdiófelvételek és a hasonló bootlegeken elérhető verziók közül, azokat vagdossuk össze, egy kicsit megkeverjük őket, hogy mindig friss és érdekes legyen a hangzás. A hangszereinkkel próbáljuk meg utolérni őket, van, amit saját kezűleg készítünk el.