Megújult a kiskunhalasi Csipkeház és Csipkemúzeum

Divatbemutatóval és fotókiállítással nyílik meg a megújult kiskunhalasi Csipkeház és Csipkemúzeum pénteken.

Szécsiné Rédei Éva igazgató az MTI-nek elmondta: több mint hetven millió forintból, a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) keretében a kiskunhalasi önkormányzat által elnyert európai uniós forrásból újult meg a helyi Csipkeház és Csipkemúzeum.

Kiemelte: az elmúlt év szeptemberében kezdődött felújítás során kicserélték a Csipkeház nyílászáróit, korszerűsítették a fűtést, szigetelték az épületet, egységes burkolatot kapott a fogadótér és két kiállítóterem, továbbá kialakítottak egy akadálymentes feljárót és mosdót is.

A Csipkemúzeumban a bemutatószekrényeket cserélték újakra, korszerűsítették a világítást és interaktív digitális eszközöket szereztek be. Ezek segítségével a korábbiaknál bővebb és érdekesebb információhoz juthatnak a látogatók: a virtuális csipkevarrás mellett lesz „csipkekvíz” és „csipkekirakó” is, a tájékozódást pedig a mobileszközre letölthető tárlatvezetés is segíti majd. A kiállítótermekben a korábbi, hagyományos fekete és fehér színeket a kék különféle árnyalatai váltják fel.

Mint mondta, a kiskunhalasi Csipkeház és Csipkemúzeum műhelyében jelenleg tíz csipkevarró dolgozik. A gyűjteményben ugyanis amellett, hogy emléket állítanak és bemutatják a csipkevarrás folyamatát, készítik is a csipkét és a kézimunka ki is próbálható.

Szécsiné Rédei Éva hangsúlyozta: maga a kész csipke és a készítés technikája is védett, amely csak Kiskunhalason tanulható. A hatvan különféle öltéssel „dolgozó” halasi csipke alapjainak elsajátításához legalább egy év, a nagyobb munkák készítéséhez azonban három-négy év tanulás és gyakorlás szükséges – jegyezte meg.

Az intézményvezető felidézte, hogy a kiskunhalasi Csipkeház a hagyományos, tornácos parasztházak mintájára 1935-ben épült városi, megyei és országos összefogással az addig összegyűjtött csipkerajz-gyűjtemény és kivarrt csipkék tárolására, bemutatására, valamint a csipkevarrók munkahelyeként, hogy ne elszórtan, egymástól távol varrjanak. Az intézmény három év múlva, a szükséges bővítést követően nyerte el mai formáját. A múzeumot később, a háború után 1957-ben újították fel, majd a már meglévő épületegyütteshez 1997-ben egy konferenciatermet építettek.

A múzeumban a látogatók történeti áttekintetést kaphatnak a halasi csipke kialakulásáról és fejlődéséről, emellett a tematikus tárlók a csipkék felhasználhatóságát mutatják be. A kész csipkék száma nagyjából ezerre tehető, a több mint ötszáz darabot számláló mintarajz-gyűjtemény pedig folyamatosan bővül, hiszen jelenleg is készülnek csipketervek.

A megújult múzeummal egy időben a Csipkeház és a csipkevarrás történetét bemutató archív időszaki fotókiállítás is nyílik, valamint A múlt kincsei a jövő csodái címmel Hrivnák Tünde divattervező halasi csipkével díszített ruhakollekcióját felvonultató divatbemutatót is tartanak.

Az intézményvezető hozzátette, hogy a halasi csipke rajzát Dékáni Árpád, a helyi református gimnázium rajztanára tervezte meg 1902-ben. A magyar varrott csipke újszerűen hatott, hiszen korábban főként a vert csipkét alkalmazták országszerte. A külföldön is hamar kedveltté vált, a hímzésből továbbfejlesztett technikát először a kiskunhalasi származású Markovits Mária alkalmazta, ő készítette el Dékáni Árpád tervei alapján az első halasi csipkéket 1902 decemberében. Az azóta világhírűvé vált halasi csipke első darabjait a Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán mutatták be.