„Akár az erdőben a vadnyom”

Kifelé bámult a vonatablakon, orrát az üveghez nyomta, és alig kivehetően motyogta el József Attila Talán eltűnök hirtelen című versét. Ternyák Zoltán önpusztító életvitelét ismerve különösen megrázó volt a költő sorait hallgatni tőle. Tizenhat éve, 39 évesen halt meg, halála óta keveset írtak róla, pedig a nevét egyre többször emlegetik a színházi szakmában, mint a rendszerváltás utáni évek meghatározó színészét.

Hamletként, az egyik legemlékezetesebb szerepében Fotó: MTI/Ilovszky Béla

Ha játszott, teljes lényével, minden idegszálával jelen volt, nem lehetett nem figyelni rá, hangja, tekintete véglegesen rátelepedett a nézői tudatra. A még rengeteg lehetőséget magában hordozó színész, „akár az erdőben a vadnyom”, hirtelen távozásával ráerősített tünékeny figurájára, és mindannyiunkban el nem mondott mondatokat hagyott. 2003-ban Czigány Zoltán író-rendezővel Mi lesz veled, fiú? címmel portréfilm készült róla. Ebben Tóth Tamás rendező gyermekien bájos, angyali figuraként írja le, fontos jelenségként, aki a színpadi és civil jelenlétével egyaránt folyamatosan tesztelt minket, hogy mit bírunk elviselni a végletek határán. De mint fogalmazott: „Előtte öt perccel és utána öt perccel már csak szeretni lehetett.”