Az ismeretlen, de valódi magyar zene föltámadása

Van a világon egy öttagú zenekar, amelynek öt tagjából három elsőrangú frontember és zeneszerző — és ennek ellenére nem vesznek össze. Egy zenekar, amelynek dalszövegeit halhatatlan és olykor eleven magyar költők írják. Egy zenekar, amely húszéves fennállása alatt soha nem haknizott, nem adta el magát, nem bújt kígyónyelvű menedzserek és technikai gegek mögé. Egy zenekar, mely húsz éve szolgálja Istent, a költészetet és a magyar kultúrát, míg körülöttük fogyasztói sztárocskák és zenésznek álcázott marketingesek hangosan pénzt számolnak. Egy zenekar, amely húszéves fennállása alkalmából egy tökéletes koncertlemezzel ajándékozta meg a világot.

Fotó: Zaicz Domokos

Fotó: Zaicz Domokos

Az internet kevés áldása közül az egyik: szinte a szobánkból sem kell kimozdulnunk (persze élőzene nélkül nem lehet jól élni), ha tudni akarjuk, mi történik most a zenével valójában. Felejtsük el, amit rádiókban és drogelosztó fesztiválokon hallunk: az igazi zene nem a felszínen úszik (ott tudjuk, mi úszik, ugye?).

A legvalóságközelibb impulzusok most a jobb híján világzenének titulált hibrid műfajban, vagy inkább szabad asszociációs halmazban történnek. Láthatjuk, hogy olyan bandák, mint az ukrán Dakhabrakha, az orosz Otava Yo, a német Faun, a holland Omnia vagy Mongólia szaporodó folkmetál csapatai egyre több embert mozgatnak meg szerte a világon – miközben anyanyelvükön énekelnek. És bár a Misztrál együttes verszenéje is elsősorban a miénk, hiszen mi értjük (illetve közülünk is egyre kevesebben értik Arany, Babits vagy Dsida Jenő, a legjobb magyar dalszövegírók nyelvét), zenéjük egyetemessége bármilyen nyelvi környezetben magával ragadja a nyitott szíveket.

Bízom benne, hogy ez a kitűnően masterelt, és a Misztrál eddigi munkásságát valóban megkoronázó koncertlemez azokhoz is eljut a rajongókon túl, akik konkrétan tehetnek valamit a nagyközönség számára ismeretlen, valódi zene föltámadásáért.

Misztrál & Csíkszerda: 20. Misztrál Fesztivál Alapítvány, 2019.