A húszéves Misztrál együttes a Csíkszerda kórussal kiegészülve tartott ünnepi koncertet a MOM Kulturális Központban, nem is olyan régen. Erről a koncertről adtak ki most egy ünnepi dupla CD-t, méltó kivitelben, a borítón a kiadványaikon rendszeresen látható Orosz István grafikusművész munkájával. A 24 számos album (ebből 17 dalhoz készült kórusátirat Vedres Csaba közreműködésével, a kórus művészeti vezetője Tóth Árpád, karnagya Kemenes Anna volt) tökéletes Misztrál-best of, olyan „slágerekkel”, mint A föld gyermeke, Isten szeret, Csend, Zsoltár gyermekhangra, Kicsi vagyok én, Az eltévedt lovas, Reggeli reggae vagy a Gyöngyöt az embernek.
A Csíkszerda olykor fényes arany páncélú angyali seregként érkezik a kompozícióba, mint a Török Máté énekszólamával vezetett, lírai, de feszült hangulatú fohásznak induló, majd grandiózus rockhimnusz-könyörgéssé épülő Békesség-óhajtás (Virág Benedek verse). Máskor a végzet komor valkűrjei, mint a Tóbisz Tinelli Tamás vezette Hajnali dobajokban (Képes Géza), ebben a pszichedelikus hard rock-paranoiában, aminek Török Máté csellója és Heigl László basszusgitárja adja mélybe nyúló fundamentumát.
Megint máskor néplelkünk diadalmas, elemi lüktetése hallatszik, mint Heinczinger Mika himnuszában, az ősmagyar sámánindulóvá komponált Turáni indulóban (Babits). A három frontember közös imádságaként is fölfogható Adj már csendességet… (Balassi) eredetije sem éppen szerénykedő motyorgás, de a kórus belépését hallva majd kificamodik a nyakam, hogy föllássak a monumentális katedrális-atmoszféra tetejéig.
Méltó helyen, a második lemez fináléjához közeledve ragyog föl sötét fényével és nyit kaput a lét nagy éjszakájába, a kísértők saját húsunkban is ott lakó árnyékvilágába Pusztai Gábornak, a Misztrál egyszerre biztos alapok monolitjait építő, mégis játékos ütőhangszeresének egyetlen, itt hallható szerzeménye: a Vérivó leányok Babitstól. Az eddigi életmű egyik különleges darabja.
Itt is az történt, mint a Reggeli reggae-ben a reggae-vel, vagy a (itt bánatomra nem szereplő) Fekete országban a metállal: körbeszimatolnak egy zsánert, ami látszólag nagyon távol áll tőlük, de nem törik ám kerékbe magukat primitív stiláris korlátok között, hanem belemarkolnak az általános szubkult-dzsuvába, jelen esetben a vámpírromantikás dark elektróba és gothic rockba, kiveszik, amit akarnak, és aztán megcsinálják misztrálul. Egyszer állítólag meghallgatta a Vérivó leányokat a Depeche Mode, a Cure és a Sisters of Mercy, aztán összenéztek, és elnézést kértek mindenkitől.
