A nagyszabású kiállítás jórészt magángyűjteményekből épült, kurátorai, Eged Dalma és Gulyás Gábor múzeumigazgató azokat a kapcsolódó pontokat követték, amelyek a szürrealizmus nemzetközi törekvéseiben is mérvadóak voltak. Mivel az irányzatot alapvetően befolyásolta a freudi tudattalan elmélete, az elfojtott benyomások birodalma, ezért az álom és a psziché önálló hívószava lett a tárlatnak. Akár az álomban, ezek a víziók legvalószínűtlenebb tárgyakat és emlékképeket társítják, olykor antropomorf lényeket kapcsolódnak össze. A személyiség tudattalan folyamatainak felszínre hozása sokkal fontosabb lett a szürrealista festőnek, mint az ember látható karakterének megjelenítése. Állatias ösztönök, kifordított személyiségek, hibridek kerülnek elő. A kiállítás további tereit a belső küzdelem sejtszintig ható ábrázolása, a vágy megjelenítése, a születés-halál motívumai tematizálják.
Két előképet jelöltek meg a kurátorok, akik valamiképp rezonáltak a szellemi áramlatokra: Csontváry Kosztka Tivadart, aki Tengerparti sétalovaglás című munkájával és Gulácsy Lajost, aki Az ópiumszívó álma című alkotásával nyitóképévé vált a magyar szürrealisták eddigi legátfogóbb kiállításának.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!