Bajnokság nyuszi- és farkascsapattal

Nagy ­László Krisztián igen érdekes könyvet írt, és az alapötlet is kiváló: az erdőszélen focizgató nyuszi- és farkascsapat összeszólalkozása után megrendezik az erdőben a Bundásligát.

Az erdei focibajnokság című kötetet szokatlanul erős bevezető kampány kísérte és övezte, ami nem is csoda, ha elolvassuk a kötet végén, hogy a szerző „egy százfős reklámügynökséget vezet kreatív igazgatóként”. Nagy ­László Krisztián igen érdekes könyvet írt, és az alapötlet is kiváló: az erdőszélen focizgató nyuszi- és farkascsapat összeszólalkozása után megrendezik az erdőben a Bundásligát, és ez kitűnő ürügy, hogy a hatévesnél idősebb gyerekeknek szánt kötet nagyjából mindent elmondjon és bemutasson, amit a fociról tudni kell és érdemes.

A „minden” itt nem afféle üres szó(lam), ugyanis a játékospszichológiától az esélylatolgatáson keresztül az eredmény és a továbbjutás kiszámolásának viszonylagos bonyolultságáig, a focit övező szeretet és lelkesedés megmutatásától a már-már bűnözői szervezettségű meccsbefolyásolási kísérletek részletes taglalásán keresztül a terminológia szakszerű használatáig és megismertetésig ez a könyv nagyjából tényleg mindent felölel.

Teszi ezt szellemesen (a szerző egyetlen lehetőséget sem hagy ki, hogy újabb és újabb szórakoztató szójátékot süssön el: „Nyúl York, Nyúl York” hallgatják a nyuszik a rádión, de van Hip-Hop Borz nevű együttes is, jóllehet „nem borznak való vidék” a lakóhelyük; a ­hiúzok meg akarják mutatni, hogy „nem lehet velük csak úgy cicázni”, de végül „szőrbe kapnak egymással”; vagy a nyulak szomorú sorsáról értekezve ilyenek hangzanak el: „Egy évig nem ehettek se káposztás tésztát, se kukoricával töltött káposztát, se káposztás rétest, se savanyú káposztát. Még belegondolni is rettenetes! A szurkolók és a játékosok olyan lelombozva mentek a félidei pihenőre, mint egy őszi tölgyerdő.”), igen nagy tudással (amelyhez hozzátartozik egy szómagyarázat is a kötet végén, valamint egy tabella, amely segít megérteni a továbbjutás matematikáját), a filmekből ismerős, közhelyesnek tűnő, de mégis (legalábbis a filmekben) működő, lelkesítő edzőszövegekkel és sok gondolkodással játéktechnikáról, módszertanról, ami bebizonyítja, hogy a foci valóban tudomány, nem pedig önfeledt labdapasszolgatás.

A kötet nyelvezete egyszerre idézi meg a legjobb sportkommentátorok stílusát, választékosságát és abbéli törekvését, hogy újszerűen próbálják elmondani azt, amit gyakorisága miatt aligha lehet újszerűen elmondani – mindeközben laza, kényelmes, szellemes és lebilincselő olvasmányt nyújt.

Éppen ezért bosszantó (de a fenti erények miatt végül is elhanyagolható), hogy rossz (vagy legalábbis szokatlan) a betűtípus-választás (a magas minőségű illusztrációk ugyan segítenek megtörni az olvasás monotonitását, de számtalan alkalommal több oldalon keresztül egy sem jelenik meg közülük, csak a sűrű, apró és keskeny betűk sorjáznak), és rengeteg benne a helyesírási és nyelvhasználati hiba, ami egyáltalán nem jellemző a kiadó könyveire – mintha rohammunkában készült volna, és nem lett volna idő alaposan végigcsinálni a könyvkiadás előkészületének szükséges és elengedhetetlen lépéseit.

Mindezek fölött azonban szívesen szemet huny a recenzens, hiszen valóban és túlzás nélkül hiánypótló, szórakoztató, szórakoztatva tanító kötet jelent meg a foci témakörében, amely eligazodási és kiindulópontként szolgálhat mindenki (minden kisgyerek) számára, aki szereti a focit, márpedig ők – szerencsére – igen sokan vannak.

Krisztián: Az erdei focibajnokság. Egri Mónika rajzaival. Manó Könyvek, Budapest, 2019.