Fájó, hogy a falakon leginkább a Képes Krónikából és Garay János műveiből származó idézeteket olvashatunk, és nem a Magyar történet című nagyszabású történelmi munka középkori részeit író, Székesfehérvár egykori országgyűlési képviselőjeként is tevékenykedő Hóman Bálint történész véleményét, értékelését idézik a királyról. Például a következő részletet: „IV. Béla király magas kort ért meg, magasabbat, mint Szent István kivételével összes elődei, de hosszú élete a szomorú emberi sorsok egyike, uralkodásának ideje középkori történetünk legszomorúbb korszaka volt […] Birodalmát mégis meg tudta védeni, sőt még növelte is. A régi tartományokat megtartotta vagy visszaszerezte, újjászervezte és újakkal gyarapította. A tengerparton és Horvátországban megerősítette a magyar kormányzat pozícióját.” De a nagy XIX. század végi történésznemzedékek vagy az újabbak véleményét sem ismerhetjük meg a kiállításon, így nem tudjuk, hogyan alakult az értékelése a történelem folyamán.
Az értékelendő, hogy rengeteg helyről kölcsönöztek eredeti műtárgyakat a kiállításhoz, az viszont nem, hogy az eredeti tárgyakról sem tudhatunk meg sokat, mivel a kiállítás szervezői takarékoskodtak az információkkal. Például egy vitrinbe helyezett középkori kardról nemes egyszerűséggel csak annyit írtak, hogy „kard (vas)” – nem írták fel a századot, amelyből származik, a fegyver pontosabb típusát, vagy netalán azt, hogy ilyet használhattak-e a muhi csatában, és így tovább; de ugyanerre a hiányosságra jó példa egy korpusztöredék is, amelyről szintén nem tudhattuk meg, honnan származik vagy mit díszíthetett egykor – kereszt vagy ereklyetartó része volt, esetleg egyházi könyvet ékesített valamikor? Talán majd ezt is kitalálja a látogató, ahogyan IV. Béla jelentőségét is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!