IV. Béláról felületesen

Mit tudhatunk meg a székesfehérvári Szent István Király Múzeum új időszaki kiállításán IV. Béla királyunkról, a második honalapítóról, a várépítő program kitalálójáról, akinek uralkodása idején az első magyar világvégét, a tatárjárást is átvészeltük? Nagyjából azt, amit már az iskolában is megtanultunk róla.

Az eredeti műtárgyakhoz sem mellékeltek elegendő információt Fotó: Bach Máté

A „nagyszabású időszaki kiállítás” szervezői azt ígérték, hogy „IV. Béla magyar uralkodó emléke és öröksége előtt” tisztelegnek, és végigkísérik a látogatókat „a király életén, megjelenítve uralkodásának és életútjának legmeghatározóbb és legemblematikusabb pillana­tait”. Nos, az időszaki kiállítást végigjárva leginkább azt érezzük, hogy ezekből az ígéretekből keveset váltottak valóra. A Hősök, szentek, hódítók – IV. Béla élete és uralkodása című kiállítás installációja egy középkori templombelsőt idéz, amelynek kétségtelenül a színes „üvegablakok” képezik a leglátványosabb és egyben legérdekesebb részét. Az Árpád-házi királyokat, hercegeket, hercegnőket, szenteket ábrázoló rajzokat Belegrai Orsolya grafikus készítette, és igen, a történelmi személyiségeink szokásos ábrázolásaihoz képest van bennük frissesség, elevenség, élet, még akkor is, ha a Japánban dívó animékra hajaznak egy kicsit.

A kiállítás legdrámaibb eleme három csontváz rekonstrukciója, egy tatárjárás kori családi tragédia emléke: az anya és két gyermeke valószínű, hogy a tatárok elől próbált elrejtőzni a házi kemencéjükbe, de mindhárman megfulladtak a rájuk gyújtott épületben. A nyomokból kiderítették, hogy a nő próbált utoljára bekúszni, a kisfiú halála pillanatában pedig egy ostyatartót szorított a kezében fegyverként. A Cegléd, Bürgeházi-dűlői ásatás során talált XIII. századi kemencét Fehérváron is kialakították, a kissé összetákolt sütőfelületen kirakták a három emberi csontvázat – egy kislány, egy kisfiú és a 20-30 éves nő maradványait.

Az eredeti műtárgyakhoz sem mellékeltek elegendő információt
Fotó: Bach Máté

A fehérvári kiállítás Achilles-sarka mégis az, hogy nem értékeli igazán IV. Béla királyunk uralkodását, életművét, tevékenységét, valamint az, hogy nem szól eleget a nemzeti emlékezetben betöltött szerepéről sem. Magyarán arról, hogy mit is jelent ő a magyarság számára, mit köszönhet neki a XXI. századi magyar nemzet, vagy éppen arról, hogy milyen időszerű kapcsolódási pontokat találhatunk a mi korunk és az ő kora között. A kiállítás nem a nagy összefüggéseket mutatja be, hanem elvész a részletekben és az Árpád-házi királyok, hercegek, hercegnők kissé unalmas meg túlírt életrajzairól szóló tablók szövegtengerében.

Fájó, hogy a falakon leginkább a Képes Krónikából és Garay János műveiből származó idézeteket olvashatunk, és nem a Magyar történet című nagyszabású történelmi munka középkori részeit író, Székesfehérvár egykori országgyűlési képviselőjeként is tevékenykedő Hóman Bálint történész véleményét, értékelését idézik a királyról. Például a következő részletet: „IV. Béla király magas kort ért meg, magasabbat, mint Szent István kivételével összes elődei, de hosszú élete a szomorú emberi sorsok egyike, uralkodásának ideje középkori történetünk legszomorúbb korszaka volt […] Birodalmát mégis meg tudta védeni, sőt még növelte is. A régi tartományokat megtartotta vagy visszaszerezte, újjászervezte és újakkal gyarapította. A tengerparton és Horvátországban megerősítette a magyar kormányzat pozícióját.” De a nagy XIX. század végi történésznemzedékek vagy az újabbak véleményét sem ismerhetjük meg a kiállításon, így nem tudjuk, hogyan alakult az értékelése a történelem folyamán.

Az értékelendő, hogy rengeteg helyről kölcsönöztek eredeti műtárgyakat a kiállításhoz, az viszont nem, hogy az eredeti tárgyakról sem tudhatunk meg sokat, mivel a kiállítás szervezői takarékoskodtak az információkkal. Például egy vitrinbe helyezett középkori kardról nemes egyszerűséggel csak annyit írtak, hogy „kard (vas)” – nem írták fel a századot, amelyből származik, a fegyver pontosabb típusát, vagy netalán azt, hogy ilyet használhattak-e a muhi csatában, és így tovább; de ugyanerre a hiányosságra jó példa egy korpusztöredék is, amelyről szintén nem tudhattuk meg, honnan származik vagy mit díszíthetett egykor – kereszt vagy ereklyetartó része volt, esetleg egyházi könyvet ékesített valamikor? Talán majd ezt is kitalálja a látogató, ahogyan IV. Béla jelentőségét is.