Kettős életek: könyvízű csókok

Olivier Assayas francia rendező legutóbbi filmjét, a Kettős életeket a velencei filmfesztiválon mutatták be. A romantikus vígjáték főszereplőjével, Juliette Binoche-sal legutóbb a Sils Maria felhői című filmben dolgozott együtt, ami szintén a művészvilág mindennapjaiba, konfliktusaiba engedett bepillantást. Binoche a Sils Maria felhői­hez hasonlóan a Kettős életekben is egy színésznőt alakít, és hasonló gondokkal is küzd, a régi sikerek után ugyanis már egyre kevésbé kap jelentős munkákat, és nem tudja, elvállalja-e az egyik sorozat legújabb szériájának nem túl izgalmas szerepét.

Juliette Binoche és Guillaume Canet az alakított figurákat élettel töltik meg Forrás: Mafab

A régi és az új idők, a hagyományok és a modernitás konfliktusa a művészvilágon kívül egy másik területen is megjelenik, a Kettős életek középpontjában ugyanis egy könyvkiadó működése áll, ehhez kapcsolódóan pedig felmerülnek a már jó pár évtizede aktuális, kissé talán már unalmassá is vált témák, vagyis hogy vége lesz-e a Gutenberg-galaxisnak, érdemes-e még egyáltalán nyomtatott kiadványokat megjelentetni vagy jobb áttérni az e-könyvekre. Mindez azonban még a könyvkiadásban teljesen járatlan néző számára is csak korlátozottan érdekes, mivel Assayas új szempontokat vagy stratégiákat nem vet fel, ugyanazt halljuk, amit hosszú évek óta olvashatunk a témában megjelent írásokban, vagyis hogy az elektronikus tartalmak, az internet térnyerése miatt megváltoznak az olvasói szokások, és erre valahogy reagálni kell.

A filmben emellett megjelenik még egy fontos magánéleti szál is, ami kissé életszagúbbá tehetné a történetet: ugyanis a Juliette Binoche által alakított színésznő férje, a könyvkiadót vezető Alain (Guillaume Canet) nem akarja kiadni annak az írónak a regényét, akivel a felesége csalja őt. A történetet még pikánsabbá teszi, hogy a könyv több magánéleti utalást is tartalmaz, amikből Alain akár rá is jöhetne, a felesége az író, Léonard szeretője. Ugyanakkor Alain is félrelép, a kiadó egyik fiatal munkatársával csalja meg a feleségét. Ez a felállás alkalmat adhatna arra is, hogy a rendező mélyebben érintse a hosszú párkapcsolatok során felmerülő problémákat, a régi és az új közötti konfliktust, azonban a karakterábrázolások sablonosak maradnak, a konfliktusokat a szereplők úgy kezelik, hogy folyamatosan mellébeszélnek, ez viszont a nézőben egy idő után érdektelenséget vált ki.

Juliette Binoche és Guillaume Canet az alakított figurákat élettel töltik meg
Fotó: Mafab

A film címe, a Kettős életek egyébként arra utal, hogy a főszereplők ugyanúgy nem tudnak kétfajta magatartásforma között választani, mint ahogy nem lehet felszámolni a nyomtatott könyvkiadást, és egyszerre mindent elektronikusan olvasni. A könyvkiadó vezetője csak minőségi mérce alapján szeretne könyveket kiadni, de fél, hogy az elvei felett eljár az idő, felesége pedig szabadnak gondolja magát, mégsem úgy dönt, ahogy szeretne.

A Kettős életek szereplői közül kiemelkedik Juliette Binoche és Guillaume Canet kettőse, nekik a forgatókönyv gyengeségei ellenére is sikerül élettel megtölteniük az általuk alakított figurákat.

És ez már önmagában nagy dolog, mert az a film legnagyobb hibája, hogy laposak a párbeszédek, így semmi tétje nincs a szereplők interakcióinak.

A filmben a rendező megidézi Bergman Úrvacsora című filmjét: Alain azt mondja, hogy a kiadó vezetése során tulajdonképp pont azt éli meg, amit Bergman filmjében a lelkész, amikor az üres templom előtt prédikál. Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy a Kettős életek kapcsán a néző pont fordított helyzetben érezheti magát: mintha ott ülne a templomban (vagy a nézőtéren), és hiába vár közel száznyolc percet, nem történik semmi érdemleges.