– Nagyon gazdag a meghirdetett évad repertoárja. Nem sok a 14 bemutató és a 6+2 tovább játszott darab a társulatnak? Mit emelne ki a gazdag kínálatból?
– De, szerintem is sok. Azonban a fővárosi művészszínházakkal ellentétben egy vidéki nemzeti színháznak széles műfaji skálán, sokféle nézői igényt kell kielégítenie, és természetesen a társulat művészi fejlődése, kiteljesedése is fontos. Sok értékes, továbbjátszásra érdemes előadás született az elmúlt években, ami a leginkább szériákban játszó és az előadásokat gyorsan kijátszó vidéki színházak sorában különlegessé teszi a repertoárunkat. Három darabot emelnék ki az előttünk álló évadból. A Don Quijotét, amelyben Ilja Bocsarnikovsz fiatal orosz rendező a Három nővér és a Lear király után ismét erős alkotói kézzel nyúl egy klasszikushoz. Pass Andrea átváltozástörténetét, az Imágót, amelyet a független szcéna megkerülhetetlen fiatal művésze kifejezetten a Csokonai Színház színészeire írt. Ezenkívül Bornemisza Péter Magyar Elektráját Szabó K. István rendezésében.
– Két operát is látunk a műsortervben. A Szöktetés a szerájbólt, és a Toscát, amiről a műsorterv azt írja: „Zenés, erotikus thriller.” Milyen Toscára számíthat a nagyérdemű?
– Tosca erős, szenvedélyes nő, aki ráadásul színésznő is. Nem egy hisztérika, akit könnyű megfejteni. Nem véletlen, hogy Gábor Sylvie-t kértem fel erre a rendezésre: ő női szemmel nézte ezt a darabot, és ennek köszönhetően az eddigieknél komplexebb kép alakul ki Toscáról.
– Más műfaj a Csárdáskirálynő. Lehet-e újat hozni ebben az operettben, amelyet állítólag valahol mindig játszanak a világ valamelyik színpadán?
– Nem hiszem, hogy csak azért, hogy valami újat hozzunk, radikálisan hozzá kell nyúlnunk egy operetthez. Akkor lehet, ha az alkotók mondanivalója ezt kívánja meg, de én nem érzem magamra nézve kötelezőnek. Évek óta tervezgettük Somogyi-Tóth Dániel zeneigazgató úrral, hogy megcsináljuk a Csárdáskirálynőt, és most összeállt a megfelelő csapat: kiegészültünk Peller Károly játékmesterrel, Mészáros Zsófia jelmez- és Debreczeni Borbála díszlettervezővel. Egy nagy, klasszikus operettet szeretnénk színre vinni.