Véget nem érő párkeresés

Még az értelmiségi lányok között is akad olyan, aki hisz a fehér vagy valamilyen színű lovon érkező szőke hercegben. Ha csak titokban is.

Arról is képet kapunk, hogyan él három középkorú értelmiségi napjainkban Forrás: Vertigo Média Kft.

Még az értelmiségi lányok között is akad olyan, aki hisz a fehér vagy valamilyen színű lovon érkező szőke hercegben. Ha csak titokban is. Vagy nem hisz benne, de ha ott áll előtte, ráadásul igazán mély lelki kapcsolata van annak a szőke hercegnek a lovakkal, akkor aztán borul minden. Nem titkoltan szól erről Ana Lungu román filmrendezőnő harmadik nagyjátékfilmje, az Egy herceg és egy fél.

Ana Lungu, hasonlóan a 2000-es évek elején induló román új hullámhoz, minimalista eszköztárral dolgozik. A film főszereplői színészeket játszanak, önmagukat alakítják fiktív jelenetekben, erre utal, hogy a filmbéli keresztnevük megegyezik a valódival. Ráadásul a női főszereplő, Iris Spiridon a forgatókönyv társírója is egyben. A férfi főszereplők, Marius Manole és Téglás István ismert színházi színészek Romániában, míg Mátray László a budapesti Nemzeti Színházban is játszik. Azt gondolnánk, hogy a minimalista eszköztárral való színészi játék egyszerű feladat, pedig a legnehezebbek közé tartozik, egy filmbéli közönségtalálkozón a szereplők éppen erről beszélgetnek. Vagyis Ana Lungu alkotása reflektál egyrészt önmagára, másrészt feltárja a román új hullám sikerének egyik fontos titkát is egyben.

A filmben megismerjük Irist, Mariust és Istvánt, akik közösen vesznek ki Bukarestben egy lakást. A középpontban Iris életének drámája áll, nemrég elhunyt barátját gyászolja, a fiúk megpróbálják enyhíteni a magányát. A film erőssége, hogy az egyik legnagyobb emberi dráma, a gyász folyamatának bemutatása mellett kedves, hétköznapi jelenetek sorát láthatja a néző, miközben képet kap arról, hogyan él három középkorú értelmiségi napjainkban.

Arról is képet kapunk, hogyan él három középkorú értelmiségi napjainkban
Fotó: Vertigo Média Kft.

Amikor a nézőnek már elegendő információja van ahhoz, hogy megítélje, a két fiú közül melyik illik igazán a lányhoz – amit persze a lány, ahogy ez az életben is lenni szokott, nem igazán vesz észre –, akkor megérkezik a magas, szőke herceg, egy erdélyi magyar író, Laci személyében. Iris azonnal vonzódni kezd hozzá, majd mikor meglátogatják Háromszéken, kiderül, hogy lova is van, sőt a lelki kapcsolat is mély a férfi és a négylábú között. A mesék általában itt fejeződnek be, a férfi és a nő pedig boldogan él, amíg meg nem hal.

Ana Lungu valószínűleg jól tudja, hogy ez a mesékre jellemző befejező mondat az elköteleződésről szól. Az, hogy boldogan élnek, amíg meg nem halnak, nem azt jelenti, hogy ajándékba kapják a sok jót, mert megérdemlik, hanem azt, hogy megdolgoznak érte, és nem kívánják még csak elképzelni sem, hogy mással éljék le az életüket. A mesék befejezése tehát arról szól, hogy ekképp kell cselekedni. Csakhogy a film főszereplői csupán addig jutnak, hogy nem akarnak elköteleződni. Így viszont, és ez erős társadalomkritika, soha nem lesz vége ennek a párkeresős mesének.