A régi mesterekre jellemzően a német reneszánsz alkotó is folyamatosan úton volt, a látottakat papírra vetette. Dürer azonban nemcsak rajzokat, festményeket, fametszeteket hagyott ránk, de feljegyzéseit is, amelyek személyes történetébe, származásába is betekintést nyújtanak. Némileg hiányzó motívum, hogy a kísérőszövegek nem említik a magyar gyökereket, amelyeket Dürer apai ágon hordozott.
A kurátorok nyolc teremre osztották a tárlatot, amely egyrészt időrendben halad, de közben jól körülírható technikai és tematikai egységekre bomlik. Az első terem a grafikai tudásával és érzékenységével egyaránt lenyűgöző önarcképpel nyit, a 13 éves festő portréja kétségtelenül egy géniusz munkája; majd nyolc termen át haladva egy érett portréfestő pályaívét is megismerjük. Szent Jeromos bibliafordító visszatérő alakja portréinak: először sziklás táj közepén, megvilágított égbolt alatt találkozunk vele, majd az utolsó teremben közeli nagy portrékról, jóval személyesebb megfogalmazásban köszön vissza. Utóbbin két ikonográfiai hagyományt ötvözött a művész, amely egyrészt a bűnbánó remetét mint szentet, másrészt a bibliafordítót szemlélteti.
A kiállítás kurátora, Christof Metzger Dürer-kutató az utóbbi években újból kiértékelte az Albertina Múzeum leltárát. A világ legfontosabb Dürer-rajzait és -akvarelljeit vizsgálva meglepő felismerésre jutott a természetrajzok sorozattal: a művek nem előzetes tanulmányok alapján születtek, hanem virtuóz darabok, a mester koncepciójának szellemi mélységéről árulkodnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!