Ritka lehetőség teljes képet kapni egy népszerű reneszánsz művészről

Elárasztotta Bécs utcáit Dürer Mezei nyula, és türkizben és aranyban játszó madárszárnya. Az Albertina Múzeum nemrég nyitotta meg újabb Albrecht Dürer-tárlatát, egyszersmind az eddigi leg­átfogóbb bemutatását a reneszánsz mester életművének.

A Mezei nyúl megjelenítése évszázadokon át sem veszített vonzerejéből

Turisták és helybeliek kígyózó sora áll a bécsi Albertina előtt. Többségük a legismertebb német reneszánsz festő, a magyar gyökerű Albrecht Dürer másfél hete kiállított munkáira kíváncsi, amelyeket ilyen részletezően még nem láthatott a nagyközönség, és belátható időn belül vélhetően nem is fog. Közismert, hogy a mester egyes munkáinak kiállítása szigorú feltételekhez kötött, ritkán és meghatározott időre kerülhetnek a közönség elé. A jelenlegi kiállítás január 6-án zár.

Az Albertina a tulajdonát képező 140 alkotással a világ legjelentősebb Dürer-gyűjteményét tudhatja magáénak, amely most néhány magángyűjtő műtárgyával is kiegészül. Több mint száz rajz, tucatnyi festmény, személyes jegyzetek és egyéb ritka dokumentumok segítségével, teljes képet kapunk a művészről.

Itt vannak legnépszerűbb alkotásai: a már említett Mezei nyúl megunhatatlan akvarellje, amelyet a 2003-ban ugyanitt rendezett kiállításon mindössze hét órán át láthatott a publikum, vagy a Szalakóta szárnya a híres tollakkal, ami a bécsi plakátokról is visszaköszön, de az Ádám és Éva vagy a szintén nagyon népszerű rinocéroszt ábrázoló grafika is megtekinthető.

Miként Dürert nem lehet pusztán az autonóm alkotói mivoltában értelmezni, úgy ennek a tárlatnak egyszerre sajátja a tudományos elmélyültség és a grafikai, festészeti minőségre való koncentráció. Tudós szemlélet járja át a termeket, miközben az emocionális töltet is alapelve a képrendezésnek. Dürer egyike az első egyetemesen képzett és gondolkodó művészeknek, akinek nem csupán a készség jelenti a műalkotás mibenlétét, de a művészet alapelveinek alapos tudása is meghatározója. Művészetelméletét négy kötetben publikálta, ennek legjelentősebb darabja Az emberi arányok tanulmánya című 1528-as kötet, amelynek képei külön szekciót kaptak: önálló falon sorakozik például a kezek játéka. A sorozatból a legismertebb darab az imára zárt kézfejek grafikai megjelenítése, de a mester megannyi, a korabeli ábrázolástól eltérő mozdulatot is papírra vetett.

A Mezei nyúl megjelenítése évszázadokon át sem veszített vonzerejéből

Szintén a tudatos tanulmányozás ihlette a természet kincseinek, egyes fajoknak és növényeknek megfigyelését életpályáján. A Mezei nyúl anatómiai­lag kimunkált megjelenítése évszázadokon át sem veszített vonzerejéből, a Rinocérosz ugyancsak az akadémikus ábrázolás alapjait fektette le, és a későbbi korok alkotói számára alapvetést, igazodási pontot jelentett. Az elhullott kék madarat, mely Dürer korában őshonos volt Közép-Európában, többször festette meg a mester; a madár tollazata türkiz, mentazöld és élénkvörös színben játszik, és noha a kiállítás „húzóképe” nem került központi helyre, a természet sorozatának egyik eleme lett. Az anatómiai részletesség fametszetein is megfigyelhető; az Albertinában most a mitológiai és a bibliai ihletésű fametszetek egész sorát állították ki.

A régi mesterekre jellemzően a német reneszánsz alkotó is folyamatosan úton volt, a látottakat papírra vetette. Dürer azonban nemcsak rajzokat, festményeket, fametszeteket hagyott ránk, de feljegyzéseit is, amelyek személyes történetébe, származásába is betekintést nyújtanak. Némileg hiányzó motívum, hogy a kísérőszövegek nem említik a magyar gyökereket, amelyeket Dürer apai ágon hordozott.

A kurátorok nyolc teremre osztották a tárlatot, amely egyrészt időrendben halad, de közben jól körülírható technikai és tematikai egységekre bomlik. Az első terem a grafikai tudásával és érzékenységével egyaránt lenyűgöző önarcképpel nyit, a 13 éves festő portréja kétségtelenül egy géniusz munkája; majd nyolc termen át haladva egy érett portréfestő pályaívét is megismerjük. Szent Jeromos bibliafordító visszatérő alakja portréinak: először sziklás táj közepén, megvilágított égbolt alatt találkozunk vele, majd az utolsó teremben közeli nagy portrékról, jóval személyesebb megfogalmazásban köszön vissza. Utóbbin két ikonográfiai hagyományt ötvözött a művész, amely egyrészt a bűnbánó remetét mint szentet, másrészt a bibliafordítót szemlélteti.

A kiállítás kurátora, Christof Metzger Dürer-kutató az utóbbi években újból kiértékelte az Albertina Múzeum leltárát. A világ legfontosabb Dürer-rajzait és -akvarelljeit vizsgálva meglepő felismerésre jutott a természetrajzok sorozattal: a művek nem előzetes tanulmányok alapján születtek, hanem virtuóz darabok, a mester koncepciójának szellemi mélységéről árulkodnak.