Ne tudd meg, mi az. Ez a könyv visszatérő szlogenje, minden „szócikk” ezzel kezdődik. Aztán aki akarja, továbbolvas, és megtudja. Nem hinném, hogy lenne olyan, aki ezt a könyvet ne olvasná nagy-nagy érdeklődéssel, leszámítva a politikai korrektség híveit, mert azok gutaütést kapnak. A Bestiarium siculorum ugyanis a magyar irodalmi feketehumor egyik csúcsműve, és benne van minden olyan góbé gonoszság, amit csakis a székelyeknek tudunk megbocsátani.
De természetesen nem csak tréfa és góbé marháskodás van benne. György Attila nem az az író, aki csupán röhögtető, de üres humorbombákat pufogtat. Akad társadalomrajz és kritika, no meg lélektan is bőven. Mint ahogyan a címszavakból is kiolvashatjuk, nemcsak állatok, hanem embertípusok is szerepelnek a lények között. És ezeket aztán nem kíméli a szerző, csupa vitriol a tolla. Például a székely fehérnép, a Mulier mulier seclericus is jól megkapja a magáét: „Idősebb korára a mulier seclericus főként humán térfigyelő rendszerként, illetve kommunikációs csatornaként működik, ezeket más mulierekkel vállvetve a ház előtti kispad felhasználásával végzi.”
Annak, aki szereti a feketehumort, a borzongást, a nyelvi játékokat, és érdekli a székelyek természetrajza, kihagyhatatlan olvasmány. A Székelyföldre látogatóknak pedig ajánlott tanulmányozni a „kicsi barátom” szócikket. Ha nem teszik, kerüljék el messze a székely kocsmákat. Ha mégis bemerészkednek, vigyenek magukkal tekenyőt a belüknek.
György Attila: Bestiarium siculorum. Csillag István illusztrációival. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!