Lengyel és osztrák szerzőé a díj

A Svéd Akadémia Olga Tokarczuk lengyel írónak ítélte oda a 2018-as és Peter Handke osztrák írónak a 2019-es irodalmi Nobel-díjat. Csütörtökön Stockholmban jelentették be a döntést.

Writer Olga Tokarczuk takes part in Conrad Festival in Krakow, Poland, October 24, 2017. Picture taken October 24, 2017. Jakub Porzycki/Agencja Gazeta/via REUTERS ATTENTION EDITORS - THIS IMAGE WAS PROVIDED BY A THIRD PARTY. POLAND OUT. NO COMMERCIAL OR EDITORIAL SALES IN POLAND. - RC19F2C236F0 Fotó: Agencja Gazeta

A testület az Olga Tokarczuknak odaítélt irodalmi Nobel-díj indoklásában az írónő „narratív képzeletét” emelte ki, „amely mindent felölelő szenvedéllyel ábrázolja a határok átlépését, mint életformát”.

Olga Tokarczuk 1962. január 19-én született Sulechów-ban, Dél-Sziléziába költözött, és több írásában ezt a vidéket örökítette meg. Regényeket, novellákat és esszéket ír, 1989 óta tizenöt könyve jelent meg. Eredeti végzettsége szerint pszichológus, egyetemista korában viselkedészavaros serdülők pszichiátriai gondozóintézetében dolgozott önkéntesként. Jungot tanulmányozta, hatása az írásaiban is tetten érhető. Magyarul eddig négy kötete jelent meg: Őskönyv nyomában (2003), Sok dobon játszani (2006), Őskor és más idők (2011), valamint a Nappali ház, éjjeli ház (2015).

Indulásakor prózáját a kritikusok ponyvának titulálták, és más írónők munkáival együtt „menstruációs irodalomként” emlegették. A szakma elismerését harmadik könyve, a magyarul Őskor és más idők címmel olvasható regényével vívta ki, majd a Dél-Sziléziában játszódó, a térség német múltjára reflektáló Nappali ház, éjjeli ház című regényével. A Vár Ucca Műhely 2018/1-es számában olvasható egy részlet magyarul a Bieguni ­(­A begunok) című könyvéből is, amelynek angol fordításáért tavaly a lengyel szerzők közül elsőként átvehette a Man Booker-díjat. Prowadz swój plug przez kosci umarlych (Hajtsad szekeredet és ekédet a holtak csontjain át) című regényéből Agnieszka Holland rendezett filmet, amellyel elnyerte a berlini filmfesztivál Ezüst Medve-díját. A Ksiegi Jakubowe (Jakub könyvei) című regényéért másodszor is megkapta a Nike-díjat, amelynek átadásakor erősen bírálta hazája „menekültekkel szembeni intoleranciáját és antiszemitizmusát”, ezért fenyegetéseket kapott, és el kellett költöznie otthonából.

A 76 éves Peter Handkét, a német nyelvterület egyik legismertebb és legellentmondásosabbnak tartott szerzőjét nagyhatású munkásságáért ismerték el irodalmi Nobel-díjjal, a testület indoklásként azt emelte ki, hogy az osztrák író nyelvi leleményességgel tárta fel az emberi lét perifériáját és sajátosságát.

Peter Handke 1961-től a Grazi Egyetemen jogot hallgatott, ekkoriban csatlakozott a Grazer Gruppe (Grazi Csoport) elnevezésű irodalmi körhöz, amelynek tagja volt a ma már szintén Nobel-díjas Elfriede Jelinek is. 1965-ben félbehagyta tanulmányait, azóta csak az írásnak – és az írásból – él.

Az irodalmi életbe 1966-ban a Közönséggyalázás című darabjával robbant be. 1970-ben jelent meg A kapus félelme a tizenegyesnél című kötete, ebből forgatta első játékfilmjét Wim Wenders német filmrendező, akivel Handke 1987-ben közösen írta a Berlin felett az ég című film forgatókönyvét. 1971-ben Peter Handke anyja öngyilkosságot követett el, ebből a tragikus élményből született meg a magyarul is olvasható Vágy nélkül, boldogtalan című kisregénye. Több kötete megjelent Magyarországon is: Kaspar, A kapus félelme tizenegyesnél (négy kisregény), Gyerektörténet, Az ismétlés, Végre egy kínai.

Számos hangjáték, forgatókönyv és dráma is fűződik Handke nevéhez, továbbá a világ leghosszabb némajátéka, Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról – az igazi cselekmény nélküli mű száz perce alatt csak hangok, zörejek, zenetöredékek hangzanak fel, és a színen 450 szereplő halad át, de mindegyik csak egyszer.

Handkét sokan bírálták az ­1999-es koszovói konfliktust érintő politikai állásfoglalása miatt, ugyanis többször élesen kritizálta a sajtó és a televíziós csatornák a háborúról, illetve a hágai perekről szóló „igazságtalan, egyol­dalú és elfogult” híradásait.

Peter Handke nevét régóta emlegették a Nobel-díjra legesélyesebbek között, ő azonban egy korábbi nyilatkozatában kifejtette: „A Nobel-díj tévesen kanonizál, és ezzel rendkívül rosszat tesz az irodalomnak. Mindez egyébként sem több néhány újságoldalnyi figyelemnél, a pillanatnyi világhírnél, az olvasó pedig semmit sem profitál belőle.”

Az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémiát sújtó botrányok miatt tavaly nem osztották ki, ezért jelentették be tegnap a 2018-as díjazottat is. A díj mellé kilencmillió svéd korona (276 millió forint) is jár. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.