Megújul a tatai Esterházy-lak

Királyok, exkirályok, császárok, tábornokok látogatták, a magyar Weimarnak is nevezték, majd a huszadik század derekán elmegyógyintézetet csináltak belőle. Harminc évig állt üresen és pusztult a tatai Esterházy-kastély. Most végre felújítják.

Virág Zsolt, a Nemzeti kastélyprogram miniszteri biztosa ismertette a renoválás lépéseit Fotó: Mirkó István

1945 júliusában szovjet katonai teherautók álltak meg a tatai kastély előtt. Akkoriban így kezdődött egy vadkeleti rablótörténet, ám ezúttal másról volt szó. A katonák kórházi felszerelést hordtak be a kastélyba, és a hozzájuk tartozó idegbetegeket is betessékelték az Esterházy-lakba. A Népjóléti Minisztérium – nevéhez híven – javítani akart a nép életszínvonalán, ezért a Budapesti Lipótmezői Elme- és Ideggyógyintézet egy részét a tekintélyes, összkomfortos kastélyba telepítette át. Amikor Jókai Mór A bolondok grófja című színdarabját írta, valószínűleg maga sem gondolta volna, hogy abszurd története valósággá válik a huszadik század közepén. Bár a kastély utolsó tulajdonosa, Esterházy Miklós nem vált a „bolondok” grófjává, hisz Nyugatra menekült, majd onnan Ausztráliába települt át, de kastélyát fél évszázadra „internálták”.

A XIX. század első felében „magyar Weimarnak” is nevezett kastélyban, mely mindvégig a nemzetközi diplomácia egyik fontos színtere volt, a világháború idején kórházat működtettek, a rendszerváltáskor pedig üresen hagyták, hogy folyamatosan pusztulva várjon a szebb jövőre. Most a Nemzeti kastély- és várprogramban a tatai kastély főépületét teljesen helyreállítják és jövő tavasszal már meg is nyitják a látogatók előtt. Érdemes lesz meglátogatni, hiszen nem sok magyar kastély büszkélkedhet azzal, hogy a falai között három magyar király, egy német császár időzött, de szabadságharcos tábornokok és egy osztrák véreskezű hóhér is éjszakázott itt, egy egész nemzetet meggyalázó megtorláson törve a fejét.

Egyensárga műemlékből múzeum

Ha albumokban, képeslapokon keressük, ugyanolyan sárgára festve találjuk a tatai Esterházy-kastélyt, mint nagyjából minden más kastély- vagy barokk templomműemlékünket. A Kádár-korban mázolták egyensárgára ezeket az épületeket, amikor a műemlékvédelmi szakma vigyázó szemét a bécsi Schönbrunnra vetette, amely eredendően mélysárga volt. Ami jó az osztráknak, az jó lesz a magyarnak is, gondolhatták, csakhogy a magyar kastélyok többsége sosem volt ilyen színű. Megérkezésünkkor éppen az tűnt fel legelőször, hogy a tatai kastélyt eredeti, törtfehér színére festették vissza, és így egy sokkal méltóságteljesebb épületet láthatunk a tó partján, melynek homlokzata tiszta, vadonatúj zsalus külső ablakai vannak és a tetejét is teljesen új cserepek borítják. Pedig annak rendje és módja szerint kellett újraéleszteni a „szép halottat”, hisz a bajnai Sándor–Metternich-kastély mellett – műszaki és statikai szempontból – ez volt a második legrosszabb állapotú épület, amelynek megmentését célul tűzte ki a nemzeti kastélyprogram.

Gombásodás, beázás, beomlás – minden csapás érte, ami egy használaton kívüli épületet érhet; elég, ha arra gondolunk, hogy a felújítás során az egyik termében beomlott az egyik sarokfödém. A tataiak pedig kissé gyanakvóan figyelték a kastély renoválását, mert a legtöbben meg voltak győződve arról, hogy nem takaros kastélymúzeummá, hanem tóparti luxusszállodává alakítják át az Esterházy-lakot. A mendemondát a kastély alaprajza cáfolja, mert szállodává akkor sem alakíthatnák át, ha akarnák, hisz a kastély szobái és termei mind egymásba nyílnak, az egymás hegyén-hátán áthaladó vendégek sora pedig sokat rontana a fényűző meghittség érzésén. Éppen ezért a tatai kastélyban, a hely szelleme és egyéb jellegzetességei mellett a főúri életmódot és főleg a korabeli – a XVIII. és XIX. századi – diplomácia működését fogják bemutatni. De előbb lássuk röviden a történetét.

A várat lerombolni nem kell félnetek

Rombolnunk kell ahhoz, hogy valami újat hozzunk létre – gondolhatta Esterházy Miklós testőrkapitány, akit ma nem kedvelnének a műemlékvédelmi szakemberek, hisz Fellner Jakabot, uradalmi építészét – kora egyik legkiválóbb, barokk és copf stílusban alkotó mesterét – egy új kastély tervezésével bízta meg a tóparti vár helyére. Az Esterházyak innen igazgatták hatalmas uradalmukat, és kezdetben jó ötletnek tűnt lebontani, az anyagát pedig felhasználni az új építkezéshez, ám a gróf 1765-os halálával a vár is megmenekült. Végül 1777-ben mégiscsak Fellner tervei szerint építették meg, de a mai helyén, a klasszicizáló késő barokk, azaz copf stílusú, U alakban hátranyúló, kéttornyos épületet.

Virág Zsolt, a Nemzeti kastélyprogram miniszteri biztosa ismertette a renoválás lépéseit
Fotók: Mirkó István

A kastélynak rengeteg tulajdonosa volt az Esterházy famílián belül, hisz sokan gyermektelenül hunytak el, ezért mindig egy közeli rokonra szállt a vagyon. Ám a kastélyt a vendégkönyve teszi igazán egyedivé, hisz 1809. augusztus 22. és november 21. között itt lakott az I. Napóleon francia császár hadai elől elmenekült I. Ferenc király és Mária Ludovika királyné, és 1809. október 14-én a tatai kastély északkeleti tornyának egyszerűen bútorozott szobájában írta alá I. Ferenc az úgy nevezett schönbrunni békét.

Későbbi tulajdonosa, Esterházy Pál, a helyi nemzetőrség parancsnoka, aki apjával és fivéreivel ellentétben ténylegesen szolgálta a szabadságharc ügyét, a sors fintoraként nem csak Görgei Artúr tábornokot látta vendégül 1848–49-ben, hanem Haynau báró is megszállt a kastélyban. 1897 szeptemberében itt tartották a nagy német–osztrák–magyar hadgyakorlatot, amelyre I. Ferenc József császár és király, valamint II. Vilmos német császár is ellátogatott. És innen indult száműzetésbe az utolsó magyar király: 1921-ben IV. Károly király is megszállt itt, a Budaörsnél meghiúsított második visszatérési kísérlete után menekülni kényszerült, és október 24-én délben érkezett felesége társaságában a tatai kastélyba. A nemzeti hadsereg őrizetbe vette őket, a királyi pár az éjszakát a rezidencia bal oldali tornyában töltötte.

A második világháborúban elpusztult az Esterházy-levéltár, képtár és fegyvertár nagy része, és noha az utolsó tulajdonos, Esterházy Miklós gróf 1945 szeptemberében hazajött Tatára, helyzetének ellehetetlenülése után, 1948 kora őszén Liechtensteinbe ment, majd Ausztráliában telepedett le.

Holland csempék és rejtekhelyek

Mostanra már az utolsó simításokat végzik a kastélyon a szakemberek, akik ottjártunkkor többek között a hiányzó ajtókat ácsolták újra vagy a padlót restaurálták, a festőrestaurátorok pedig a konzervált vagy újrafestett fali díszeket színezték ki éppen.

Bejárásunkat a főépület földszintjén kezdtük, ahol teljesen helyreállítottak a gróf lakosztályához tartozó két, kék és narancssárgás termet, más helyiségekben pedig tanújelként meghagyták az eredeti díszes falmintákat. Noha az eredeti berendezés nagy része megsemmisült, tíz-tizenkét eredeti vörösmárvány kandalló – néhányon az Esterházy-címer is látható – és klasszicizáló cserépkályha megmaradt, de eredeti csillár és tükör is látható a termekben, sőt több száz éves ablaktáblák és ablaküveg is. Ezek a részletek a több évtizede elhagyott kastélyokban ritkán maradnak meg restaurálható állapotban.

Egy-két földszinti terem közötti ajtónak felbontották az aljzatburkolatát. Amint közelebb mentünk, láttuk, hogy a padló egy fém csapóajtót rejtett, amely egy föld alatti, titkos pincébe vezet. A titkos lejáratot csak a felújításkor találták meg a szakemberek, és nem volt nehéz felnyitni, hiszen a csapóajtó kissé rozsdás kulcsa is ott volt. Tatán a népmondák szerint kincseket rejtettek el a kastélyban; a hivatalos felnyitás után többen lementek a pincébe ahol nem találtak semmit. De a rejtekhely önmagában is érdekes, amit csak különleges napokon – például a kulturális örökség napjain – terveznek bemutatni.

Az emeleten a legimpozánsabb terem a zöld szalon, amely visszakapta eredeti színét, és szerencsésnek mondható, hogy a könyvtárterem fapolcai is eredeti állapotukban maradtak fenn – az egyik mögött pedig egy újabb titkos ajtó húzódik, mely egy kis kamrába vezet. Az emeleti fürdőszobák pedig azért érdekesek, mert megmaradt az egyik eredeti angolvécé, a fürdőszoba két falát pedig kézzel festett holland csempék borítják, melyek életképeket, takaros vízimalmokat vagy halászcsónakokat ábrázolnak, és nincs közöttük két egyforma. A legtöbb látogatónak alighanem a grófné egykori fürdőszobája fog tetszeni, melynek falait rózsaszín és szürke márvány borítja, a mosdó pedig tengeri kagylót formáz, az egykor zsinórral felhúzható tükör mögött pedig titkos piperepolc található. Ez a fürdőszoba a mai luxusszállodák kínálata közül is kitűnne arisztokratikus eleganciájával.

– Talán így érthető, hogy miért a főúri életet szeretnék itt bemutatni a férfiak, nők és gyermekek mindennapjain keresztül: az emeleten értelemszerűen a grófnő lakosztályát rendezzük be, szalonját, hálószobáját és a fürdőjét, amit egy a házasságkötések sajátos diplomáciáját megjelenítő, az arisztokrata család asszonyait bemutató kiállítás vezet be. A nagy szalonban az uralkodói látogatásokról fog megemlékezni a kiállítás, ahol szó esik a diplomataként tevékenykedő családtagokról, a diplomácia kultúrájáról is. Ehhez a térhez tartozik majd a „békekabinet”, ahol a család a schönbrunni békekötés ereklyéit őrizte – összegezte Virág Zsolt, a nemzeti kastélyprogram miniszteri biztosa, miután végigkalauzolt minket az épületben, amelyet 1,5 milliárd forint európai uniós és 825 millió forint hazai forrásból renoválnak.