Az abszurd valóság és a képzelet

A mindent felőrlő erdélyi forgószél lett a fő képe az Ari Kupsus Galéria legújabb egyéni kiállításának, amely Végh Júlia festőművész huszonegy alkotását sorakoztatja fel. A fiatal alkotó azon kevesek közé tartozik, akik nem tudnak elmenni a sajtó hírei mellett, inspirációt merítenek belőlük, majd ezeket fiktív világukkal keverik.

A festőművészt a különböző társadalmi jelenségek és a hírek is inspirálják Fotó: Havran Zoltán

A fiatal kortársak között ritkaságszámba megy, ha valaki a jelen társadalmi-politikai jelenségeire direktben reflektál. Végh Júlia virtuóz, figuratív alkotó. Festményeihez a mindennapok abszurdja állandó inspirációul szolgál.

A májusi erdélyi tornádó képe is rabul ejtette a művészt, ebből született a 2×2 méteres grandiózus munka, a Twisted Highlight/Tronada, amelyet a józsefvárosi Ari Kupsus magángaléria állított ki.

– Szokatlan természeti jelenségnek voltunk szemtanúi, nem tudom, hogy Európában volt-e már ehhez hasonló – mondta a Magyar Nemzet megkeresésére a festőművész. Megjegyezte, hogy a tornádó mérete és ereje – óránként kilencven kilométeres sebességű szél – a pusztulás és a túlélés lehetőségeire, az emberfeletti természet és a szépség megkülönböztetett esztétikai minőségére is reflektál. A véletlenszerűség általában lényeges momentuma művészetének, mindez az alkotóra különös erővel ható erdélyi környezetben még erősebb benyomást tett.

– Elég az utcára kimennünk, hogy szemet kápráztató képek egymásutánja táruljon elénk, amelyeket addig abszurdnak, álomszerűnek hittünk. Sok mindenben meglátom a véletlen egybeesést, összemosok jeleneteket, szereplőket. Ily módon reflektálok a flaszter vagy a sajtó híreire: megalkothatom a saját sajtószabadságomat a képeimen keresztül – állapítja meg a művész.

Végh Júliát kezdettől az álom, a valóság és a szubjektív emlékezet közötti érzékeny átmenet izgatja, ennek mentén pedig a valós és képzelt világunk ütköztetésének és összemosásának nagy szerepe van a kompozíciói megalkotásában. Kétségtelenül ironikus szemlélettel reflektál a közép-európai léthelyzetekre, de kinyilatkoztatás nélkül, benyomások sűrűjébe ágyazza azokat.

– Érzékeny vagyok a társadalmi jelenségekre, a hírekre, vizuálisan ez fog meg. Lehet, hogy nem divat itthon a kortárs szcénában direktben megfogalmazni mindezeket, de én úgy érzem, hogy ha elvontabb ábrázolást választanék, az a részemről inkább kibúvó lenne, nem őszinte reakció – fogalmazott Végh Júlia.

A festőművészt a különböző társadalmi jelenségek és a hírek is inspirálják
Fotó: Havran Zoltán

Visszatérő témái közé tartozik a fővárosi köztéri szobrok váltakozása, ezek közül az Ari Kupsus Galériá­ban a Ms. Poppins című kép látható, amelyet a Madách térre kihelyezett, megosztó Sissi-szobor látványa inspirált. Korábban megfestette Andrássy Gyula szobrának Kossuth téri visszahelyezését, s az új Széll Kálmán-szobor és a tér átalakulása is állandó ihletforrásul szolgált számára.

De mit tudhat a vörös diktatúráról az Y generációnak keresztelt nemzedékhez tartozó alkotó? Az idén tavasszal kiállított, halványuló vörös csillag konceptuális sorozata arra kereste a választ, miként értelmezi át az emlékezet a múltat, hogyan fakul ki a valaha volt önkényuralom jelképe a fejekben.

– A szubjektív emlékezés érdekel, hogy miként fordítjuk át a múltat és milyen könnyedén dobálózunk analógiákkal. A második világháborút a nagyapám történetén keresztül éltem meg, aki hadifogságba került. Ma annyi mindent relativizálunk, pedig ha megértenénk az élet kincsét, akkor értékelnénk azt, ami most van. Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy idővel lágyítsuk a borzalmakat, és kifakuljanak a színek a gondolatainkban, mint a pinkbe hajló vörös csillag a kiállításomon. Számomra ez is egy korlenyomat – fejti ki a festőművész.

Az Ari Kupsus Galériában december 20-ig megtekinthető huszonegy kép központi eleme a tornádó képe és a köré helyezett természet erejét sugalló alkotások. Ahogy a művész fogalmaz: „Szemből találkozunk a pusztító, mindent felőrlő gyönyör szépségével, és az ember, aki eddig oly hatalmasnak hitte magát, az egót Isten fölé helyezve, sőt maga az Isten helyére lépve, mégsem tud uralkodni a természeten.”