Az alkotó megszállottság érvényesítése

Több, mint félszáz művésznek köszönhető, hogy az idei emlékévre összeállt a Kortárs Rákóczi-változatok című tárlat, amelynek anyaga november 27-ig a nagymúltú bécsi Collegium Hungaricumban látható. Jó helyen, jó időben, hisz a fejedelem ifjú kora egy részét gróf Kollonich Lipót bíboros irányításával a Bécs-környéki Neuhausban töltötte, majd Prágában a jezsuiták nevelték.

A tárlaton látható alkotások különböző felfogásokat, módszereket és technikákat tükröznek
Fotó: Polonyi László

A Kortárs Rákóczi-változatok csoportos tárlatnak az avítt közhelyeket és a divatosan üres gesztusokat jórészt sikerült elkerülnie. A kiállítás különböző felfogásokat, módszereket és technikákat, tükröz. Nincs egységes alapállás, de még csak hasonló esztétikai felfogás sincs. Van azonban számos öntörvényű munka, beleértve a szabadságharchoz legfeljebb áttételesen kapcsolódó képeket. Klasszicizáló, szürrealista, absztrakt szimbolikus, expresszív, konceptuális és besorolhatatlan stílusú, vegyes technikájú művek közös térben láthatók, melyek egyvalamiben hasonlatosak: az alkotó megszállottság érvényesítésében. A felkért művészek nagyobb része nem ismeri egymást, különböző korosztályokat képviselnek és más-más csoportosulások tagjai. Ám abban egymásra hajaznak, hogy a II. Rákóczi Ferenc fejedelemre emlékezést szívügyüknek tekintik és egyénileg értelmezik. A maguk módján igyekeznek megoldani egy rejtélyt: azt, hogy az embernek miért kell az őskori barlangrajzok óta az élet alapvető jelenségeit, nem utolsósorban a szabadságvágyat ábrázolnia. Márpedig a függetlenség minden kor és korszak művészetében hangsúlyos. Nincs érvényes alkotás, ami valami mód ne a múltban gyökerezne, akkor is, ha attól elszakadva a közeg megújításán, vagy annak forradalmi átalakításán munkálkodik. Végül küldetését beteljesítve átadja a helyét az addig megoldatlan konfliktusokkal viaskodó kortárs művészeknek és a befogadóknak.