Bodnár István gyerekversei fülbemászó kis etűdök

Nincs ezekben a költeményekben semmi különösebben meglepő, formabontó vagy szenzációs, egyszerűen alázattal és érzékenyen igyekeznek beavatni a magyar nyelv szépségeibe a gyermekeket.

Nagyszülők, óvónők, tanítók jó esetben vadásszák azokat a versesköteteket, amik az óvodai mondókákon és ritmusjátékokon túl, de még a kamaszok ingerküszöbét kétségbeesve kapargató jópofizáson innen, rendes, becsületes, követhető dallamú és fölfogható rímelésű költeményeket tartalmaznak. Jól tanulható, jól szavalható, szépen csengő, fülbemászó kis etűdöket alvó erdőről, színes ásványokról, cincérrajzásról vagy nád bugáján zsákmányra leső nádirigóról.

Bodnár István nyíregyházi költő, újságíró Fuss ki a rétre című kötete ráadásul gazdagon illusztrált, Bodnár Ágnes festőművész akvarelljeivel. Kép és szöveg aránya, valamint a tipográfia tökéletes kisebbeknek, olvasást gyakorlóknak is. Az akvarell pedig alapvetően sok teret hagyó, lágy technika, nem tolja magát agresszíven a gyermeki tudatba, épp olyan illékony, tűnékeny, idilli atmoszférát teremt, mint maguk a versek.

Szinte hallom magamban, ahogy a Kaláka vagy a Misztrál énekli az Alszik az erdőt:

„Itt van az ősz a nagy csönddel. / Rózsafa bólong gyöngyökkel. / Fázik a pásztor, almot szórt, / csillaga pislog, titkot hord. // Alszik az erdő, rőt lombbal. / Gyanta kicsordul illattal. / Hegy tetején, hol szél hajlong, / tél veti ágyát, Hold cseng-bong.”

Akik szüleikkel, nagyszüleikkel együtt olvastak Weöres Sándor-, Gazdag Erzsi-, Nemes Nagy Ágnes- vagy Szabó Lőrinc-verseket, és ugyanazt a meghitt hangulatot próbálják egy most élő kortársunk segítségével átadni gyermekeiknek, azoknak a Fuss ki a rétre remek társ lesz esti meséhez, közös versmondáshoz. Akár még általános iskola harmadik-negyedik osztályáig is kitarthat a gyermekben a fogékonyság az idillre, mesevilágra, anyanyelvünk finomságaira, mielőtt elérik szegényt a kiskamaszkor első árnyai.

Bodnár István versei között jó pár akad, amivel egy-egy tehetséges kisiskolást bátran el lehet küldeni szavalóversenyre vagy iskolai rendezvényre, illetve amit óvodás, iskolás csoportok együtt szavalhatnak. Nincs ezekben a költeményekben semmi különösebben meglepő, formabontó vagy szenzációs, egyszerűen alázattal és érzékenyen igyekeznek beavatni a magyar nyelv szépségeibe a kisebbeket úgy, hogy közben a nagyobbak is jól tudják magukat érezni. Jó volna, ha minél több gyermek és gyermekkel együtt verset mondani nem rest felnőtt szaladna ki a borítón látható rétre, ahol nemcsak levendula és pipacs terem, hanem a csengő-bongó szavak minden csodája, mint másik kedvencemben, a Kökénykincsűben:

„Lombkorona, kupola, / minden erdő palota: / kökénykincsű körmenetre, / sárgarigót süvegelve, / áhítattal menj oda!”

Bodnár István: Fuss ki a rétre. Örökségünk Könyvkiadó Kft., Nyíregyháza, 2019.