Divatkirálynő a vasfüggöny mögött – méltán mutatja be így a Magyar Nemzeti Múzeum legújabb tárlata Rotschild Klárát (1903–1976). Többek között Faruk egyiptomi király édesanyja, Nazli és lánytestvérei viselték a ruháit, ő bújtatta a menyasszonyi ruhába Horthy István feleségét, gróf Almásy Jacqueline, a nemzetközi hírű francia ékszerész, Cartier felesége is vásárolt nála, de egyik fényképen a kiállítótér névadóját, gróf Apponyi Geraldine-t is láthatjuk Rotschild-ruhában.
A második világháború idején Rotschild Klára szülei Auschwitzban haltak meg, férje pedig munkaszolgálatosként vesztette életét 1944-ben. Üzleteit a kommunista hatalomátvétel után államosították, a hozzá fűződő legendák szerint egy ideig újságárusként tengődött, de az ötvenes években mégis megtalálta a módját, hogy ismét felépítsen egy csillogó birodalmat.
1953-ban az ő irányításával nyitotta meg kapuit a Különlegességi Női Ruhaszalon, bár csak 1961-ben vette fel hivatalosan a bolt a Clara Rothschild nevet. Szalonjában visszatérő vendég volt Kádár Jánosné, a szovjet külügyminiszter és a perzsa sah neje, a magyar művészvilág csillagai és Tito marsall felesége, a keleti Jackie Kennedyként emlegetett Jovanka Broz, akinek távollétében állítható szabóbábujára készítették a legújabb ruhamodelleket. Rotschild Klára a párizsi divatházak ragyogását csempészte át a vasfüggöny innenső oldalára, mindenki másnál jobb áron kínálta a legújabb trendek darabjait, de egy-egy ruha így is olykor a korabeli vezetők egyhavi fizetésébe kerülhetett.
De az országimázs szempontjából nagy szükség volt arra, hogy Rotschild Klára a maga tehetségével szolgálja és kiszolgálja a korszak elitjének öltözködési kultúráját. Ilyen szempontból helyzete talán a köztéri szobrászművészekével rokonítható, akik, ha valóban a műterem falain kívül, nagy méretben is szerették volna megvalósítani műveiket, kénytelenek voltak számolni a korszak esztétikai és politikai kereteivel is, és ezen belül megtalálniuk a művészi kiteljesedés lehetőségeit.

Fotó: Mirkó István
Rotschild Klára évente kétszer Párizsba utazott inspirációért (nemcsak modelleket vásárolt, de pontosan meg is jegyezte a rafinált ruhákat, melyek aztán az itthoni divatbemutatóin is feltűntek), és rendkívül kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezett – adja magát a kérdés, hogy a titkosszolgálat mi módon akarta mindezt kamatoztatni.