Divatkirálynő kertészházban

A CR betűk díszelegnek a Magyar Nemzeti Múzeum új kiállítóhelye, a Geraldine-ház timpanonján. A betűk Rotschild Klára divattervező emblémáját jelzik, ugyanis az ő munkásságának emléket állító tárlattal nyílt meg a nagyközönség előtt az egykori Kertészház, de ehhez kapcsolódva a múzeum rotundájában is megcsodálható egy szépséges menyasszonyi ruhákból készült installáció. A divattervező egyaránt öltöztette a Horthy-kor arisztokrata hölgyeit és a Kádár-korszak nagyasszonyait, Simonovics Ildikó divattörténész pedig egy különleges tárlattal idézi meg a XX. századi magyar divattörténet talpraesettsége és tehetsége okán is izgalmas alakját.

Pataki Ági, akinek modellkarrierjét a tervezőnő indította el és Simonovics Ildikó, a tárlat kurátora Fotó: Mirkó István

Divatkirálynő a vasfüggöny mögött – méltán mutatja be így a Magyar Nemzeti Múzeum legújabb tárlata Rotschild Klárát (1903–1976). Többek között Faruk egyiptomi király édesanyja, Nazli és lánytestvérei viselték a ruháit, ő bújtatta a menyasszonyi ruhába Horthy István feleségét, gróf Almásy Jacqueline, a nemzetközi hírű francia ékszerész, Cartier felesége is vásárolt nála, de egyik fényképen a kiállítótér névadóját, gróf Apponyi Geraldine-t is láthatjuk Rotschild-ruhában.

A második világháború idején Rotschild Klára szülei Auschwitzban haltak meg, férje pedig munkaszolgálatosként vesztette életét 1944-ben. Üzleteit a kommunista hatalomátvétel után államosították, a hozzá fűződő legendák szerint egy ideig újságárusként tengődött, de az ötvenes években mégis megtalálta a módját, hogy ismét felépítsen egy csillogó birodalmat.

1953-ban az ő irányításával nyitotta meg kapuit a Különlegességi Női Ruhaszalon, bár csak 1961-ben vette fel hivatalosan a bolt a Clara Rothschild nevet. Szalonjában visszatérő vendég volt Kádár Jánosné, a szovjet külügyminiszter és a perzsa sah neje, a magyar művészvilág csillagai és Tito marsall felesége, a keleti Jackie Kennedyként emlegetett Jovanka Broz, akinek távollétében állítható szabóbábujára készítették a legújabb ruhamodelleket. Rotschild Klára a párizsi divatházak ragyogását csempészte át a vasfüggöny innenső oldalára, mindenki másnál jobb áron kínálta a legújabb trendek darabjait, de egy-egy ruha így is olykor a korabeli vezetők egyhavi fizetésébe kerülhetett.

De az országimázs szempontjából nagy szükség volt arra, hogy Rotschild Klára a maga tehetségével szolgálja és kiszolgálja a korszak elitjének öltözködési kultúráját. Ilyen szempontból helyzete talán a köztéri szobrászművészekével rokonítható, akik, ha valóban a műterem falain kívül, nagy méretben is szerették volna megvalósítani műveiket, kénytelenek voltak számolni a korszak esztétikai és politikai kereteivel is, és ezen belül megtalálniuk a művészi kiteljesedés lehetőségeit.

Pataki Ági, akinek modellkarrierjét a tervezőnő indította el és Simonovics Ildikó, a tárlat kurátora
Fotó: Mirkó István

Rotschild Klára évente kétszer Párizsba utazott inspirációért (nemcsak modelleket vásárolt, de pontosan meg is jegyezte a rafinált ruhákat, melyek aztán az itthoni divatbemutatóin is feltűntek), és rendkívül kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkezett – adja magát a kérdés, hogy a titkosszolgálat mi módon akarta mindezt kamatoztatni.

– Nyilván megfigyelték, de ilyen magasan az emberek már nem jelentenek. Maga a szalon olyan volt, mint egy gyóntatószék: ha oda beszereltek egy-egy poloskát, mindent megtudhattak, de beszervezett ügynökök voltak a manökenek és az adminisztratív munkatársak között is. Pár titkosszolgálati dokumentumot ismerek, de azt mások írták róla – mondta el kérdésünkre Simonovics Ildikó, a tárlat kurátora és a hamarosan megjelenő Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor című kötet szerzője.

Mint a tárlaton is rámutatott, a divatlegenda sikerének fő kulcsa az volt, hogy rendkívüli módon tudott bánni az emberekkel, mindig megtalálta azokat a potenciális klienseket, akik segítették az előrelépését és a szakmai kiteljesedését. De nemcsak a vásárlókkal volt rendkívül figyelmes, hanem a beosztottjaival is: a közvetlen kollégáit, de a kazánfűtőt is megajándékozta, számontartotta a munkatársai gyerekeinek születésnapját, és ajándékot küldött nekik, vagy amikor elérkezett a nagy nap valamelyik munkatárs életében, akkor Párizsból hozatott anyagot a menyasszonyi ruhájukhoz.

A tárlat a luxus szempontjából enged látni egy korszakot, hangulatot idéz, a kiállítótérben például különleges illat fogad: a Juliette Has a Gun – Citizen Queen parfümé, két rekonstruált Rotschild-ruhát pedig a kialakított fülkében fel is próbálhatnak az érdeklődők.