Mányoki, Bogdány, Stranover. Ők a mi aranykori mestereink, bár a flamand fénykorszak végén alkottak, akikre méltán lehetünk büszkék, és persze csak találgathatjuk, hogy ha nem lett volna állandó civilizációs harc, miként nézett volna ki a kor magyar művészete. De ne csüggedjünk, hisz jó ideig az angoloknak is Van Dyck és mást flamand mesterek voltak a nagy portréfestőik, ők is importáltak. Hogy miért éppen Dél-Németalföldön virágzott a művészet, ez a gazdasággal is összefügg, hisz Antwerpen Európa kereskedelmének egyik legfontosabb központja volt. A Rubens, Van Dyck és a flamand festészet fénykora című, a Szépművészeti Múzeum legújabb nagyszabású kiállítása is a társadalmi, gazdasági helyzettől indít, hogy eljusson a morálig és a korabeli mindennapi szenvedélyekig.
És nyugodt szívvel elmehetünk erre a kiállításra, ha valami különlegeset akarunk látni. Ez ugyanis nem az a fővárosban gyakori, túlreklámozott tárlatfajta, amelyet sztárnevekkel hirdetnek meg csak azért, hogy eladják, majd amikor végigjárjuk, csalódottan állapítjuk meg, hogy a bizonyos művész egyetlenegy közismertebb vagy jelentősebb művén kívül negyven ifjúkori vázlatát és ismeretlen kortársainak jó pár alkotását állították ki – a múzeumjárók elvárásainak rovására. Nem, itt valóban remekműveket láthatunk, mintegy 120 műalkotást, amelyeket tekintélyes múzeumoktól (Louvre, Ermitázs, Prado vagy a washingtoni National Gallery of Art) kölcsönöztek. Például köztük Van Dyck a fennhéjázó, korabeli aranyifjúkként pózoló Stuart testvéreket egész alakban megjelenítő portréja, és ezt valóban ritkán adja kölcsön a londoni National Gallery. A tárlat, mely a korabeli mindennapokat bemutató jelenetektől, az ünnepi körmenetektől, a városábrázolásoktól az uralkodók és mecénások portréin keresztül az antik, valamint a keresztény témájú festményekig és a mindennapi szenvedélyek ábrázolásáig terjed, a Szépművészeti saját flamand anyagára is támaszkodik. A kiállítás kiemelt támogatója a bécsi Liechtenstein hercegi gyűjtemény, amely húsz fontos műtárggyal járult hozzá a tárlathoz, köztük Rubens nagyszabású Decius Mus-sorozatának egyik darabjával (A jóslat kinyilatkoztatása), amely mellett a festmény alapján arany- és ezüstszálakkal szőtt különleges kárpitot is láthatjuk – a két alkotásnak ez az első közös bemutatója.
