Fotó: Teknős Miklós
A kárpitokat többre becsülték a korban, mint a festményeket, mivel sokkal drágább volt elkészíteni őket. A műfajok korabeli hierarchiájában a történeti képeket tartották a legtöbbre, úgy vélték, azok megfestéséhez van szükség a legnagyobb művészi tudásra. A történeti tárgyú művek sorába tartoztak a bibliai történetek és az antik témák is – mondta Tátrai Júlia, a kiállítás kurátora, aki elmondta, hogy egyéb különlegességeket is tartogat a tárlat: például egy Rubens-portrét, amelyet eredetileg egy hatalmas mantovai oltárképhez tartozott, amelyet a francia forradalom után Itáliában pusztító francia katonák több darabra szabdaltak, vagy Rubens Giancarlo Doriáról festett nagyszabású lovas portréját, amelyet Mussolini ajánlott megvételre Hitlernek, és csak a háború végén került vissza Itáliába.
Peter Paul Rubens művészete messze túlsugárzott saját korán, egészen a XIX. századi Magyarországig, hiszen stílusának hatását felismerhetjük Benczúr Gyula művein is. De Rubens géniusza abban mutatkozik meg igazán, hogy a már ezerszer megfestett vallásos vagy antik témákat rendkívül érzékenyen és újítóan közelítette meg, egészen rubensesen. Például Krisztus siratását általában az ájult vagy imádkozó Szűz Máriával ábrázolták, ám Rubens Máriája hozzáér a sápadt, halovány testhez, sőt a kezével töviseket húzogat ki fia homlokából. Ezzel a kompassziót, az emberi és persze az égi együttérzést akarta kifejezni. Járjunk figyelmesen ezen a kiállításon, hiszen sok mindent megtudhatunk a korabeli gondolkodásról és a mindig változó ízlésről. A tárlat február 16-ig látogatható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!